Egyszer igazán megláttalak
Ahol megláthat minden ember.
Mikor halálra adtam magad,
Hogy győzzél szent, nagy győzelemmel.
Egyszer igazán megláttalak...
Halálveríték vert ki éppen,
Arcodon folyt sok bíborpatak...
S én megdöbbenve álltam, néztem.
Egyszer igazán megláttalak...
Ajkadról a végső szó lebbent:
- Szemedből az utolsó sugár -
És szállt: 'Elvégeztem mindent!'
Egyszer igazán megláttalak...
Lándzsát döftek át a szíveden.
És akkor ott a kereszt alatt
Váratlanul megnyílt a szemem.
Megértettem, hogy szeretsz nagyon,
Minden értem van és helyettem.
Bűntől, haláltól szabad vagyok,
S én a szerelmed rabja lettem.
Láttam győzelmed a halálon,
Ott eljegyeztél engem örökre.
Most életem Jézus, felajánlom,
Szolgáljon Néked örömödre!
Minden zord télre rügyfakadás jön!
Szomorúságra támad az öröm;
Sziklák mozdulnak, a kripta nyílik,
Isten hatalma elhat a sírig,
Sűrű homályból világosság lesz,
Ó, nem káprázat, szent valóság ez!
Sötét üregben nincs már halott,
Angyal hirdeti: az Isten Fia
Föltámadott! Föltámadott!
ÉGI TŰZBEN, ZÚGÓ SZÉLBEN...
Égi tűzben, zúgó szélben
Jött el egykor Isten Lelke,
Hogy a Krisztus kis seregét
A szent harcra elvezesse.
Lángra gyúltak hívő szívek
És megnyíltak bezárt ajkak, -
Fénye lobbant, öröme kélt
A győzelmi virradatnak!
Boldogságtól repdesett a
Tanítványok árva lelke,
A szerető Mester karja
Valamennyit átölelte...
Heteken át imádkozva,
Szent egységben várva-vártak, -
Pünkösd napján a remények
Ímé mind valóra váltak.
A krisztusi gondviselés
Vigasztalót adott nékik,
Hisz a válás perceitől
Fájó szívük most is vérzik...
De mit a Mester ígért:
Vigaszt, erőt, mindent nyernek,
Mert nagy hatalma van
Az isteni szeretetnek!
Apostolok, hős férfiak
Lángoszlopok gyanánt járnak,
A mennyei üzenetet
Elviszik a nagy világnak.
Szentléleknek erejében
Békét, áldást, üdvöt visznek
És egyre nő a tábora
A krisztusi igaz hitnek.
Égi tűzzel, zúgó széllel
Ma is eljön Isten Lelke,
Szent harcunkat: Krisztus ügyét
Vele visszük győzelemre...
Ha ránk fúj a mennyei szél:
Ma is tüzet fog a lelkünk,
Ma is veszünk ajándékot.
Ha az Úrhoz hittel esdünk!
Ó, Szentlélek, áldj meg minket,
Add erődet bő mértékben,
Küzdő zarándokok kérnek
Sok bajban és kísértésben.
Keskeny úton a cél felé
Törtet a mi fáradt lábunk, -
Segíts, hogy a célhoz érjünk
S feleúton meg ne álljunk!
HAZAFELÉ
Alkonyodik... lassan, csendben
Sötétedni kezd a táj,
A mezőről, domboldalról
Hazafelé megy a nyáj.
Elől halad a jó pásztor,
Utána megy a sereg, -
Kicsi bárány az ölében...
Nézzétek csak, emberek!
Jó pásztorunk: az Úr Jézus,
Aki szeret bennünket,
Zöld mezőre, kies helyre
Terelgeti lelkünket.
Ő megy elől, mi utána,
Ölbe vesz ha fáradunk,
Földi zajból nyugalomba:
Hazafelé ballagunk...
Hét napig szóltak a kos-szarv kürtök
Jerikó város falai alatt,
És Izráelnek dicső Uráé
Volt a hét napon minden pillanat.
Hét napig kérték a segítséget
Józsué, népe, s szentelt papjai:
És hetednapon, ím leomlottak
A bezárkózott város falai…
Ó, mennyi ember zárja el lelkét,
Hogy be ne jusson oda semmi jó!
Sok-sok embernek lelke még ma is
Egy-egy zárt város, egy-egy Jerikó.
Bezárják gyorsan lelkük kapuját,
Ha közeledik Isten Igéje,
Hogy be ne jusson oda – bűn helyett –
Isteni áldás, Isteni béke.
Figyelje minden Krisztus-követő
Lelkében azt az égi, szép zenét,
Mely elzárkózott, zord szívek előtt
Megmutathatja régi erejét.
„Legyen az Úrnak szentelt a város!”
- Kérje ezt buzgón, hő imáival.
Kiáltsa is! – és fegyverek nélkül
Leomlik mind a jerikói fal!
KINCSES KÓDEXEK
(Egy teológiai hallgató emlékkönyvébe)
Kincses kódexek, szent Írások,
múlt felett való halk sírások,
tankönyv, írótoll, remények,
álmok, - mindezt buzgón kívánod:
Testvérem, ez most
a te világod...
Szűk ez a világ, - s nagyobb mindennél,
dúsabb, igézőbb nem lehet ennél,
s ha átölel majd a rideg való,
ha harcba visz majd az élethajó:
ne csüggedj soha, kézbe a kezet,
mert a mi utunk viharokon át
Krisztushoz vezet!
JÖJJ EL, SZENTLÉLEK!
Fájó emberszívbe, mint gyógyító balzsam,
Lázongó lélekbe, mint hódító dallam,
Zokogó sírásra, mint öröm harangja,
Életnek, tavasznak hívogató hangja:
Jöjj el, Szentlélek!
Gyenge női szívbe, mint az erő lángja,
Kereső lélekbe, mint lobogó fáklya,
Kedvesség és jóság langyos fuvalmával,
A szelíd Megváltó gyöngéd uralmával:
Jöjj el, Szentlélek!
Kis gyermeki szívbe, mint a csengő ének,
Ártatlan lélekbe, mint a vidám élet,
Ezüstkacagással, angyalseregekkel,
Atyai mosollyal, igaz szeretettel
Jöjj el, Szentlélek!
Családi tűzhelyre, mint a hit szikrája,
- Békesség, boldogság borulván így rája, -
Magas palotáknak fényes nagytermébe,
Kicsi házikóknak virágos csendjébe
Jöjj el, Szentlélek!
Szomorú özvegyhez, mint a remény napja,
Éhező árvákhoz, mint az árvák atyja,
Könnyek törlésére, orvosság-adásra,
Testvéri szent csókra és vigasztalásra
Jöjj el, Szentlélek!
Bűnnek tengerében hánykodó habokra,
Minden nemzetekre, kicsikre-nagyokra,
Hitnek sugarával, Jézus szerelmével,
Az örök Atyának örök kegyelmével
Jöjj el, Szentlélek!
MENJETEK EL, TEHÁT
(Teológusok tanévzáróján)
Vigyétek az Ige bizonyságát szerte,
hogy az embert Isten csak azért büntette,
mert elfordult tőle és szent parancsától,
hamis törvényeket alkotva magától.
Tudja meg mindenki, hogy minékünk adta
szerelmes szent Fiát, s értünk feláldozta...
Térjen vissza hozzá a megtévedt világ,
ezt zengje minden szív, súgja fű, fa, virág!
Hadd költözzön be a szeretet és béke
embertársainknak jéghideg szívébe.
Omoljanak le a rideg válaszfalak,
ádáz ellenségek testvérré váljanak!
Prédikátoraink! Nézzetek az égre!
Mintha könny ragyogna jó Urunk szemébe’!
Kiterjeszti karját áldó szavak között
e megszentelt hajlék s e kis sereg fölött...
Menjetek, menjetek el a misszióba!
Mert rövid az utunk és eljár az óra.
Kezdjétek el nemes, mentő munkátokat,
keskeny úton járni tanítsatok sokat...
Áradjon rátok a Szent Szellem áldása,
Hívő szívünknek csak az a kívánsága.
Legyen missziótok mindig eredménydús,
örök vezetőnek
jövel, Uram, Jézus,
jövel, Uram, Jézus!
MIRJÁM - MÁRIA
Mózes nővére hangszeren játszott
Istent dicsérő éneket,
Legyen hát mindig az Úr Jézusé
Legszebb, legszentebb éneked.
Mária, Jézus áldott szent anyja
Önszívét adta hangszerül, -
Add át magadat te is Istennek
Kicsinyke, áldott eszközül.
Hűvös tavaszéjszaka van.
Lobog a tűz az udvarban…
- Talán te is vele voltál?
Galileus nyelven szóltál!
- Igaz, hogy szóm galileus,
De nem tudom, ki a Jézus!
Megkötözve most kísérik…
Valakinek szíve vérzik.
Szíve vérzik, lelke zokog:
- Uram, tudom, hitvány dolog.
Megtagadtam szent nevedet,
Te is tagadj meg engemet…
Egy tekintet a menetből,
A tiszta és szent szemekből:
- Péter fiam, tudok mindent,
Megbocsátok, áldd az Istent!
Könnyeidet megszentelem:
Követni fogsz a kereszten!
PÜNKÖSD NAPJA
Aki nem tud a hit szárnyán
A magasba szállni,
Nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.
Ó, emberek! Krisztus nélkül
Mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
Ahol nincs Szentlélek.
Azért tehát Őt várjátok!
Őt várjátok, - eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő...
Eljön Krisztus szeretettel,
Eljön Szentlelkével,
Ha várjátok s imádjátok
Pünkösdi reménnyel!
Megtelik a szív és lélek
Nemes indulattal,
Ha bevonul oda Krisztus
Teljes diadallal.
Csak úgy lehet pünkösd napja
Áldás, öröm, béke -
A győzelmes, igaz hitnek
Gyönyörű pecsétje!
Zsinagógákban bátran prédikál,
Hitvallomást tesz a Krisztus mellett,
A népek közé téríteni jár,
És vigasztalja a szegényeket…
Hirdeti fennen a szent tanokat,
Tömlöcöt, botot szenved az Úrért,
De tűrve, sírva, vitázva sokat,
Meghalni is kész Jézus Krisztusért!
Jár-kel Saul, a választott edény,
Barnabással, majd Silással megyen.
Csodákat művel, - gazdag és szegény
Epedve várja messzi földeken…
Országokat jár, majd tengerre száll,
Tanít, hisz, remél, - nem csügged soha!
A vad Saulból így lesz szelíd Pál,
A keresztyének nagy apostola!