Szalay Mátyás

 

 

A SZENT KORBÁCS 

 

Amit Ő font kötelekből

S amivel kiverte az árusokat,

Hová lett az az isteni korbács?

Töprengtem én ezen, de sokat.

 

Kellene, kellene az a korbács -

Így vágyakoztam fiatalon -

A galambárusok megint ít vannak,

Hol az a korbácshatalom?

 

Fiatalon, hogy nekifeszültem,

Duzzasztott az ifjúság gőze.

Hol az a korbács, hol az a korbács?

Van aki fogja, van aki győzze!

 

Álmomban láttam a Kezet

És előtte a szaladókat;

Rongyokat szaggat a korbács

És szétcsap kalmár-dáridókat.

 

És álmomban láttam, a Mester

Isteni szeme villogását

És erőlködtem a szememmel,

Hogy kiszikrázzam  a szeme mását.

 

És addig, addig erőlködtem,

Amíg a szeme az enyém lett.

S mikor a szeme az enyém lett,

Köröttem minden másképp fénylett.

 

Akkor tudtam meg, hogy  a korbács

Miért  nem maradt relikviának:

Mert azzal pattogtatni nincs joga,

Nem szabad, csak Isten Fiának.