Számomra ismeretlen szerzőktől

 

A    Á    B    Cs    D    E    É    F    G    H    I    J    K    L    M    N    Ó    Ö    P    R    S    Sz    T    U    Ü    V    Z    Zs

 

Frissítve: 2007. október 19.  A Biblia  -  A Bibliáról  -  Bátor vasárnapi iskolás  -  Csendes percek a Biblia mellett  -  Csöppnyi imádságok  -  Könyörgés  -  Zákeus

Frissítve: 2007. szeptember 3.  Az én örömöm  -  Dicséret  -  Feltámadás  -  Hiába  -  Hódolat neked, Uram!  -  Húsvét  -  Húsvéti gondolatok  -  Húsvét hajnalán  -  Húsvét hitével  -  Húsvéti hittel  -  Húsvéti jó hír  -  Húsvétkor  -   Húsvétra  -  Húsvétunk van  -  Jézus él  -  Örömmel zengem!  -  Pünkösd (2)  - Pünkösd napján  -  Szabadító  -  Szeretem Jézust  -  Tiéd a szívem  -  Újévre  -  Új élet  -  Ünnep

 

 

 

 

A Biblia

 

A Biblia a legjobb, legdrágább könyv nekem,

Történelem és képeskönyv, róla zeng énekem.

Jézusról is beszél, ki él a mennyben fenn,

Azt hirdeti, hogy Isten maga a szeretet.

 

Tudom a Bibliából, hogy Jézusom szeret.

Ő mondta: Hadd jöjjenek Hozzá a gyermekek!

A Biblia javítja meg gyermekéletem,

Isten küldte a Bibliát nekem, s neked!

 

 

A Bibliáról

 

Hol nincs az asztalon Biblia,

Üres, kietlen a ház.

Könnyen bejut a Sátán oda,

S az Úr Jézus ott nem tanyáz.

 

Azért hát ember – bárki légy –

Egy-egy filléred csak kerül?!

Egy Bibliát sietve végy

Az ördög ellen fegyverül!

 

Nyisd fel azt minden reggelen,

Csüngj hittel minden szaván!

Merülj bele figyelmesen,

Olvasd, kutasd nap, s éjszakán!

 

E könyv erőt ad és vigaszt.

S ne bánd, ha néha megdorgál!

Pajzs gyanánt használjad azt

Örömben, búban egyaránt!

 

Szeresd e könyvet, s úgy tekintsd,

Mint földi életed támaszát,

Amely a sírodig elkísér,

Számodra nyit egy jobb hazát!

 

 

 

A BIBLIÁT...      

 

A Bibliát vedd a kezedbe

Mikor a hajnal beköszönt.

És találjon reád az este

Biblia mellet térdre esve,

Fürössze lelked fényözön!

 

Könnyebb lesz kint a nagyvilágban

Megérteni Isten szavát,

Könnyebb az élet ezer gondja,

Mert lelked azt nem maga hordja.

Mondd, vajon van-e Bibliád?

 

Vajon mikor lát úgy a hajnal,

És mikor talál úgy az est,

Mint aki nincsen tele jajjal,

De Bibliával, áhítattal

Látja hogy ragyog a kereszt...

 

Látja, hogy övé lett az élet

Látja, hogy közel van a Nyár -

Ki lassan jár is odaérhet

Aki siet, odatéved.

De jó lesz megpihenni már!

 

A Bibliát tedd a szívedre!

Meglásd szíved örülni tud,

Nem nézel sötét fellegekre,

S nem is gondolsz arra remegve,

Vajon hová vezet majd az út?!

 

Előre hát a keskeny úton

Bibliás hittel csendesen...

A csendességben és a hitben

Ott az Isten, hogy megsegítsen,

És benne a ragyogó jelen!

 

 

Adventi kérdés

Azt mondtam egy angyalnak,
aki az év kapujánál fogadott:
adj nekem agy lámpást,
hogy biztos léptekkel
mehessek szembe a bizonytalansággal.
Ő így válaszolt:

-Indulj csak a sötétbe,
és tedd a kezed Isten kezébe.
ez jobb, mint egy lámpás,
és biztosabb, mint egy ismert út.


 

A GYERMEK JÉZUS  

 

Gyermek Jézusnak

Életére nézek,

Akarom én követni

E szép példaképet.

 

Tőle tanulok 

Engedelmességet;

Leszek én is mindenben

Szófogadó gyermek.

 

Buzgón olvasta, 

ismerte az Írást;

- Mindennapon forgatom

én is a Szentírást.

 

Csöndben naponként 

Imádkozott szépen, 

Kezem összekulcsolom,

Meghajtom a térdem.

 

Már mint gyermek is

Feljárt a templomba; 

Nékem sincsen semmi más,

Mi kedvesebb volna.

 

Az Úr Jézusnak

életére nézek,

Akarom én követni

e szent példaképet.

 

 

 

A gyertya fénylik

 

A gyertya fénylik, világít,

Hogy hánynak nem tud róla…

Jónak-rossznak világít?

A gyertya sem tudja.

 

Ég, mert ez a rendeltetése,

Szolgálja az életet,

Betölti csendben a hivatását,

-aztán feledésbe megy.

 

A külsején nincs semmi szépség,

De- felér annyi széppel,

Amíg másnak fényt sugároz,

Addig önmaga ég el.

 

Legyek én gyertya, csendes eszköz,

Szolgája az égi fénynek,

Hogyha Istenem úgy akarja,

Ne tudjam, kiért, s kikért égek.

 

De világítsak szüntelen,

Míg csak tart a földi létem.

Aztán, mint a leégett gyertyát

Felejtsék el, hogy értük égtem.

 

 A KERESZTHORDOZÓ

Heves a harc, súlyos teher a kereszt.
Gyakran sóhajtasz fel: „Jaj, nem bírom ezt!”.
De tarts ki csak, egykor világossá lesz,
Mily szükséges volt itt, lenn az a kereszt.

Kemény kövön, bent az erdő sűrűjében,
Fáradt aggastyán ül, bot van a kezében.
Oly nehéz a terhe, nem bírja már vinni.
Jó volna letenni, végleg megpihenni.

Elmélyülve gondol vissza nagy útjára,
Kezdetben miként hullt rá a Nap sugára.
De azt ami egykor boldogsága volt,
Most ő búsan nézi: mind rommá omolt.

Semmivé vált minden késő aggkorára,
Elsuhant az élet, itt maradt magára.
Szegényesen él itt, árván a világon,
„Istenem miért kell ezt az utat járnom?”

Lelkének e nehéz gyötrő gondolatján,
Bővizű könnypatak folydogál le arcán.
Ámde lassan-lassan csendesül a lélek,
Mert tudja, hogy Isten hű gyermekévé lett.

Így a magasságba hogy bízón feltekint,
Mit most nem ért még meg, azt majd meglátja mind.
És veszi a botját, s halkan dudorászva
Hazaballag kicsi hegyi kunyhójába.

Hosszú vándorlástól fáradtan lefekve,
Életét Istene kezébe helyezve
Minden gondra amely benne kérdést támaszt,
Álmában az Isten adja meg a választ.

Önmagát zarándok öltözékben látja,
S így a fáradságos vándorutat járva,
Számos nagy országot így barangol által,
Hogy eljusson Isten örök városába.

Amelyet önmaga épített fel az Úr,
S e cél felé tart most fáradhatatlanul.
Rajta a nagy teher, élete keresztje,
Amint azt vállára az Isten helyezte.

 

Akit szeretsz


Akit szeretsz ne bántsd, ne sértsd,
Egy rossz szó épp elég,
Hogy rádobja a szenvedés, a bánat fellegét.
S hiába süt ki majd a nap,
Hiába mosolyogsz.
A meg nem érdemelt seb ég,
És mindig égetni fog.
A rózsafa a viharral is dacol a szirteken,
De a villámból egy sugár kioltja hirtelen,
S aztán csókolhatja a nap forró mosolya,
Akit szeretsz ne bántsd, ne sértsd soha!
A kezek
A kezet csak megfogni szabad
Elengedni vétek, eldobni átok!
Az egybekulcsolt kezek
Tartják fenn az eget
S a világot.
 

 

Alakíts ,formálj engem ,Uram!

A szobrász a márványtömböt nézi
és szeme már a kiformált szobrot látja a kőben ,
melyben majd sokan gyönyörködnek.
A gazda a vetőmagot nézi
s az érett kalászt látja már szeme,
amiből sok embernek lesz kenyere.
Az asztalos a deszkát szemléli
és a szeme látja a kész bútorokat,
melyeket sokan használnak majd.
S míg a mérnök a sebes folyót nézi a hegyekben ,
szeme már az óriás gátat látja,
amely vizet juttat a kiszáradt földekre.
A Megváltó a bűnösre nézett
és szeme már megtérését látta,
átadott életét,amely csak Őt szolgálja.

Ó Uram,bennem,bűnös emberben olyan akarat van ,
amely a te szent akaratod ellen lázadozik.
A márvány enged a szobrász ügyes kezének.
A vetőmag kikel és kalászba szökken.
A deszka sem berzenkedik az asztalos ellen.
A folyóvíz más mederbe folyik majd,
hogyha felépítik az óriási gátat.

Ó Uram,végy kezedbe és Szentlelked által
teremts újjá engem!
Légy türelmes hozzám ,ne mondj le rólam,
míg olyan nem leszek, amnit te akarod. ÁMEN.

Ámen.
 

 

A LÉLEK SZELE

 

Fú , ahová akar,

váratlanul

szíveket ejt rabul

Jézus Krisztusnak.

 

Irányát nem

tudhatom előre

mert előre nem beszél,

Ő a szembe - Szél.

 

Mást akar, mint én,

nem az én utam

az Ő útja,

de a Szellem megmutatja

hová akar vinni

engem , téged, minket.

 

Ha hagyom magam

vitetni Általa:

meg sem álmodott,

csodás utak tárulnak

s ajtók nyittatnak

-még ma.

 

Fújj , drága Szél!

Ragadj magaddal,

hadd ne gondoljak

magammal,

csak VELED!

 

AMÍG IDŐNK VAN!   

 

Szállnak az évek, elszáll életünk.

Ősz lett, pedig tegnap üde tavasz volt.

Sürget a kiáltás, mit nem feledhetünk:

Ameddig még időnk van, tegyünk jót!

 

Fáradhatatlanul vessük a jó magot:

szeretet tettét és szerető szót!

Amit elvetettél, egykor arathatod.

Ameddig időnk van, tegyünk jót!

 

A TENGER LECSENDESÍTÉSE

                                          

Vihar tombol, zúg a szél,

A hajósnép jaj, de fél!

Rettegnek a haláltól,

Költik Jézust álmából.

 

- Ébredj, Mester, elveszünk!

Így törődsz Te mivelünk?

Látod, nagy bajban vagyunk,

Süllyed már a csónakunk!

 

- Ne féljetek, itt vagyok,

veszni senkit nem hagyok.

Szavamra a szél megáll,

Csendesül a tengerár.

 

-Ugyan, ki ez, hogy így szól,

Szélnek, víznek parancsol?

-Nem tesz ilyet senki más,

Ő az Úr, a Messiás!

 

A TEREMTÉS CSODÁJA

                           

Isten szépnek alkotta földünket

nézd a gombát, virágokat, erdőket,

hófehér felhőket, napnak sugarát,

kisgyermekek kacagását, madár dalát.

 

Isten szépnek alkotta földünket,

Minden, amit kigondolt, az művészet.

Ő teremtett embert ki Hozzá hasonló

És amit Ő teremtett, az mindig jó.

 

A legnagyobb csodát, amit Isten tett,

A Golgotán tette értem s éretted

Bűnnek hatalmából megszabadított,

Szeretetből gyermekévé elfogadott.

 

 

Atyám előtted...

 

Atyám, Előtted
letérdelek.
Megtört szívemmel
Rád tekintek.

Mert láttam a fényt,
amely miként
Szentlelked
kiáradt felém.

Nélküled éltem
céltalanul,
de Te barátom lettél
vigasztalásul.

Meghaltál értem
a keresztfán,
bűneim átkától
megszabadítottál.

  Szívem, mint jég,
  mely olvad szét,
  megérintvén lényed tüzét,
  legyen Tiéd,
  s a jég helyét
  Úr Jézus, töltse be szent Igéd!

Szívem, mint jég legyen Tiéd!
Szívem, mint jég, mely olvad szét,
legyen Tiéd

    Sózz meg Tűzzel!
    Sózz meg Tűzzel!!
    Sózz meg Tűzzel!!!
    Szerelmeddel.

Atyám, Előtted
letérdelek.
Hálatelt szívvel
énekelek.
 

 

 

Az apostoli tanítás

 

Hiszek az egy Istenben:
    az egyetlen Úrban,
    aki maga a Lét és a Létrehívó,
    az Élő és Éltető,
    a halál nélküli Teljes Élet,
    aki nem volt és nem lesz,
    aki: Van.

Hiszek a lényegében egy,
    személyekben hármas szeretetközösségű Istenben,
    a Csodálatos Titokban,
    aki annyira tökéletes,
    hogy végtelenül egyszerű.

Hiszek az egészen Rend-kívüliben,
    aki nem fér be tudományos rendszereinkbe,
    aki olyan,
    mint valami óriási Titkos Írás,
    melyet nem lehet megfejteni,
    mert nincs hozzá összehasonlító anyagunk,
    s maga a nyelv,
    melyen íródott,
    rokontalan a Földön.

Hiszek a Nagy Jelenlevőben,
    aki éppen úgy foghatatlan számunkra,
    mint a folyton surranó jelen,
    amelyet mégis élünk,
    a pillanat határmezsgyéjén,
    múlt és jövő közt áramló életünkben.

    Ő a Mindent-látó és Mindent-ismerő,
    az Állandóság maga,
    kiben a dolgok megélik mulandóságukat.

Hiszek a Mindenható Atyában:
    a kezdet nélküli Kezdetben,
    a vég nélküli Végben,
    aki van, születés nélkül,
    gazdagít szegényedés nélkül,
    változtat változás nélkül.

    Az ő alkotása mindaz, amit ismerünk,
    és amit majd ezután fogunk felfedezni.
    Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.

    Őt vallom a világmindenség Teremtőjének.

Hiszek Jézus Krisztusban:
    a mi Urunkban,
    akinek mindent átadott az Atya
    az isteni lét Külön Világa mélyén,
    aki nem Ő, de egyenlő vele
    időtlenségben, hatalomban és dicsőségben.

    Ő az Atya Teljes Megnyilatkozása,
    az Istentől való Isten,
    a Képmás és Kimondás,
    az egyszülött Fiú.

Hiszem,
    hogy az Örök Ige
    az Atya akaratából és a Szentlélek erejéből
    Mária által
    emberi természetet vett magára:
    testet és lelket,
    és időszámításunk fordulópontja körül
    belépett az emberiség történelmébe.

    Ő a megígért Eljövendő,
    a láthatóvá lett Láthatatlan,
    a Megtestesült Isten.

Hiszem,
    hogy a szeretet engedelmességében
    egy személyes embersorsot élt meg közöttünk:
    volt gyermek és ifjú,
    volt kétkezi munkás,
    majd körüljárt hazájában,
    és meghirdette Isten Országának örömhírét,
    miközben sok jót tett az élet szegényeivel.

    Megváltói küldetésének tudatában
    hatalommal beszélt és erővel,
    de mivel Isten Fiának vallotta magát,
    saját honfitársai halálra ítéltették
    egy megfélemlített bíró,
    Poncius Pilátus helytartó által.

Hiszem,
    hogy ugyanez a Jézus Krisztus
    mint az emberiség feje,
    magára vette vétkeinket,
    és a megostoroztatás kínja
    s a keresztrefeszíttetés gyötrelme után
    halála által megváltotta a Világot,
    s azóta életünk van az ő nevében.

Hiszem,
    hogy valóban meghalt,
    hogy valóban fel is támadt,
    és miután tanítványainak meghagyta,
    hogy az egész világon hirdessék tanítását
    és tanúskodjanak róla,
    hazatért az Istenhez:
    az ő Atyjához és a mi Atyánkhoz,
    az ő Istenéhez és a mi Istenünkhöz.

Hiszem,
    hogy Ő, aki velünk élt,
    és embersége szerint egy volt közülünk,
    az Idők Teljességében ismét eljön,
    mint Igazságos Bíró,
    ítélni eleveneket és holtakat,
    eljön az emberségen átragyogó istenség fényében,
    mert minden hatalmat neki adott az Atya
    Mennyben és Földön.

Hiszek a Szentlélekben,
    az Atya és Fiú személyes szeretetében,
    az Egység Lelkében az isteni Személyek között,
    akit a Feltámadott küldött nekünk az Atyától,
    hogy mi is egyek lehessünk általa.

Hiszek a szíveket kitágító Úrban,
    aki szólt hozzánk a próféták által,
    aki ma is működik Egyházában,
    és nem tagadja meg világosságát
    a hozzá fordulóktól.

Hiszek a Nyugtalanító Lélekben,
    az Eszme-Kerestetőben,
    a Hívogatóban és Éltetőben,
    a nekünk adott Isteni Csókban,
    akit az Atyával és Fiúval együtt
    és egyformán illet
    minden dicséret, dicsőség és imádás.

Hiszek az Egyházban,
    a Jézus Krisztus alapította Közösségben,
    mely eleven sziklára épült,
    s az ígéret szerint nem döntheti meg
    sem bűn,
    sem széthúzás,
    sem Poklok Hatalma.

Vallom,
    hogy az egy Keresztség
    az Apostoli Egyház tagjává tesz,
    megtisztít a bűntől,
    és jogot ad a szentségek vételére.

Hiszem,
    hogy mindnyájan összetartozunk Krisztusban,
    üdvösségünk szerzőjében,
    aki nem ismer elválasztó különbséget
    népek és fajok között.

    Ő az Elsőszülött Testvér,
    akinek teljességéből merítettünk,
    akinek tagjai vagyunk a kegyelem által,
    és akiben ez az egység fennáll
    élők és holtak között is.

Hiszem,
    hogy Isten végtelenül irgalmas:
    Ő megbocsátja azt a bűnt is,
    amit mi nem tudunk megbocsátani magunknak,
    de a töredelmes szívet megkívánja,
    s a jóakarat őszinte készségét,
    hogy ismét eleven hajtás lehessünk
    a Szőlőtőkén,
    aki a Krisztus.

Várom a holtak feltámadását:
    a Nagy Találkozást mindazokkal,
    akiket szerettem,
    akiknek megbocsátottam,
    akikkel szemben nekem volt tartozásom,
    s akik éltek vagy élni fognak a Földön.

Várom a mulandóság elmúlását:
    a véglegessé záruló létet,
    az egységet és békét önmagunkban.

Várom azt az isteni kézmozdulatot,
    mely minden könnyet letöröl szemünkről,
    s az örök Világosságot,
    mely feltárja a szenvedés titkát,
    és szívünket betölti az ismeret örömével.

Várom az élet teljességét:
    a szeretetközösséget egymással
    és az életközösséget Istennel,
    az Atyával,
    a Fiúban,
    a Szentlélek által.

Amen.

 

 

 

AZ ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE         

 

Tágas mezőn ezernyi nép,

Tarkállik tőlük mind a rét.

Hallgatják, Jézus mit tanít:
Isten országa titkait.

 

Megéhezett a nagy sereg.

Így szól egy kedves kisgyerek:

„Van nálam két hal, öt kenyér.“

De ennyi népnek az mit ér?

 

Jézus kezébe fogja hát,

És áldja érte az Atyát:

„Ötezer szájnak oszthatok

Abból, mit egy gyerek hozott.“

 

Jézus kezéből átveszik,

Mindenki bőven jóllakik.

Bármi kevés úgy lesz elég,

Ha ma is Jézus osztja szét.

 

 

A TÁBORON KÍVÜL

Ő hívott ki.Megismertem hangját,
véres köntösét,töviskoronáját,
megmutatta magát.Nem tehettem mást,
követnem kellett Őt,járni lábnyomát.

A világ ezt látva elfordult tőlem,
nem értette meg,hogy mi lett belőlem,
mért tartom Úrnak,Királyomnak Őt,
fölöttük állónak az Üdvözítőt.

S mert Ő a táboron kívül szenvedett,
ott szerezte meg üdvösségemet,
ott találtam én is Gyülekezetet!
Ővele vagyok"kívül a táboron"
úgy vallom meg Őt ,nevét úgy hordozom!

Ismeretlen szerzőtől a Zsidókhoz írt levél 13:13 alapján.

Zsid 13,13 Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva.
 

 

 

Az én örömöm

 

Örömöm van, zeng énekem,

Istenhez száll dicséretem.

Ó hiszen oly boldog vagyok,

Jézus él, mert feltámadott!

 

Tudom, hogy Ő meghalt értem,

Ez fájdalmat okoz nékem.

De nem maradt soká halott,

Jézus él, mert feltámadott.

 

Jézus él, én is élhetek,

A haláltól már nem félek.

Bár tudom, hogy meghalok,

De szavára feltámadok.

 

Tudom, hogy Jézus feltámadt,

Ott ül jobbján az Atyának.

Néki dicsőséget adott,

Mert halálból feltámadott.

 

És ha itt hűen követem,

Ott folytatódik örömem.

Ott örökké hálát adok,

Jézusnak, ki feltámadott!

 

 

 

 

AZT  A  SZÓT  

 

Mint régész a földben, szüntelen

azt a szót kutatom-keresem,

Azt a szívet megtermékenyítőt,

semmi mással nem pótolható,

erőt hordozó, áldott drága szót,

amelytől kinyíllik az ég,

kihajt a fű s másabb lesz az ember.

Kudarcok sötét celláiban

a legalkalmasabb időben

Uram, te mindig megadhatod.

 

  Keresztyén
Honlapok Toplistája