Akit szeretsz
Akit szeretsz ne bántsd, ne sértsd,
Egy rossz szó épp elég,
Hogy rádobja a szenvedés, a bánat fellegét.
S hiába süt ki majd a nap,
Hiába mosolyogsz.
A meg nem érdemelt seb ég,
És mindig égetni fog.
A rózsafa a viharral is dacol a szirteken,
De a villámból egy sugár kioltja hirtelen,
S aztán csókolhatja a nap forró mosolya,
Akit szeretsz ne bántsd, ne sértsd soha!
A kezek
A kezet csak megfogni szabad
Elengedni vétek, eldobni átok!
Az egybekulcsolt kezek
Tartják fenn az eget
S a világot.
Alakíts ,formálj
engem ,Uram!
A szobrász a márványtömböt nézi
és szeme már a kiformált szobrot látja a kőben ,
melyben majd sokan gyönyörködnek.
A gazda a vetőmagot nézi
s az érett kalászt látja már szeme,
amiből sok embernek lesz kenyere.
Az asztalos a deszkát szemléli
és a szeme látja a kész bútorokat,
melyeket sokan használnak majd.
S míg a mérnök a sebes folyót nézi a hegyekben ,
szeme már az óriás gátat látja,
amely vizet juttat a kiszáradt földekre.
A Megváltó a bűnösre nézett
és szeme már megtérését látta,
átadott életét,amely csak Őt szolgálja.
Ó Uram,bennem,bűnös emberben olyan akarat van ,
amely a te szent akaratod ellen lázadozik.
A márvány enged a szobrász ügyes kezének.
A vetőmag kikel és kalászba szökken.
A deszka sem berzenkedik az asztalos ellen.
A folyóvíz más mederbe folyik majd,
hogyha felépítik az óriási gátat.
Ó Uram,végy kezedbe és Szentlelked által
teremts újjá engem!
Légy türelmes hozzám ,ne mondj le rólam,
míg olyan nem leszek, amnit te akarod. ÁMEN.
Ámen.
A LÉLEK SZELE
Fú , ahová akar,
váratlanul
szíveket ejt rabul
Jézus Krisztusnak.
Irányát nem
tudhatom előre
mert előre nem beszél,
Ő a szembe - Szél.
Mást akar, mint én,
nem az én utam
az Ő útja,
de a Szellem megmutatja
hová akar vinni
engem , téged, minket.
Ha hagyom magam
vitetni Általa:
meg sem álmodott,
csodás utak tárulnak
s ajtók nyittatnak
-még ma.
Fújj , drága Szél!
Ragadj magaddal,
hadd ne gondoljak
magammal,
csak VELED!
AMÍG IDŐNK VAN!
Szállnak az évek, elszáll életünk.
Ősz lett, pedig tegnap üde tavasz volt.
Sürget a kiáltás, mit nem feledhetünk:
Ameddig még időnk van, tegyünk jót!
Fáradhatatlanul vessük a jó magot:
szeretet tettét és szerető szót!
Amit elvetettél, egykor arathatod.
Ameddig időnk van, tegyünk jót!
Vihar tombol, zúg a szél,
A hajósnép jaj, de fél!
Rettegnek a haláltól,
Költik Jézust álmából.
- Ébredj, Mester, elveszünk!
Így törődsz Te mivelünk?
Látod, nagy bajban vagyunk,
Süllyed már a csónakunk!
- Ne féljetek, itt vagyok,
veszni senkit nem hagyok.
Szavamra a szél megáll,
Csendesül a tengerár.
-Ugyan, ki ez, hogy így szól,
Szélnek, víznek parancsol?
-Nem tesz ilyet senki más,
Ő az Úr, a Messiás!
A TEREMTÉS CSODÁJA
Isten szépnek alkotta földünket
nézd a gombát, virágokat, erdőket,
hófehér felhőket, napnak sugarát,
kisgyermekek kacagását, madár dalát.
Isten szépnek alkotta földünket,
Minden, amit kigondolt, az művészet.
Ő teremtett embert ki Hozzá hasonló
És amit Ő teremtett, az mindig jó.
A legnagyobb csodát, amit Isten tett,
A Golgotán tette értem s éretted
Bűnnek hatalmából megszabadított,
Szeretetből gyermekévé elfogadott.