Számomra ismeretlen szerzőktől

 

 

 

HA EGY-EGY SZÓ...   

 

Ha egy-egy szó könnyelműen kimondva

Mint nehéz kő, megüt s szíven talál,

Gondold meg, hogy nem volt éppen

                                    meggondolva

S talán legjobban fáj annak, aki mondta,

Mikor lehiggad s magába száll.

 

S ha látod buját, néma bánkódását,

S mint teszi dacossá a büszkeség,

Csókold meg, minden sértődést feledve,

Hadd ragyogjon rád újra felhős lelke,

Mint vész után a szivárványos ég.

 

 

 HAGYJAD AZ ÚRRA UTAIDAT
Mely sorsod szálait szövi,
Ne siettesd a szent kezet -
Oly finom, sok munkát adó,
Amit felőled végezett.
Ő dolgozik türelmesen,
Csak szívedet add Néki át!
Bízzál! Az Úr véghez viszi
Rajtad dicső akaratát!

Mely sorsod szőnyegét szövi,
Ne gátold hát a szent kezet:
Ha terveit nem érted is,
Magad ne szőj te terveket!
Itt egy világos, ott sötét.
Amott egy fényes szál szalad.
Balgán ne kontárkodj belé,
Ne kuszáld szét a szálakat!

S meglátod, egyre érthetőbb
És egyre tisztább lesz a rajz.
A kusza emberarc helyett
Feltűnik majd egy drága arc.
A szívedet félő alázat,
Imádat, hála járja át.
Krisztus benned, gyarló fiában
Kiábrázolja önmagát!

 

 

 HAZATÉRÉS
Nem kérdezi: hol voltál eddig,
szép napfelkeltétől napestig.
Azt sem kérdezi: Merre jártál.
Ő nem kíváncsi: mit csináltál.

Hányszor csúfoltad, hányszor hagytad,
ha drága keresztjén kacagtak.
Elfelejtette minden vétked ...
Csak átölel ... csak örül néked ...

... Reszket a lábad? Szemed könnyben?
Mit mondjál Néki? Hogy köszönj be?
Csak hullj le szótlanul Elébe:
Néki nincs szüksége beszédre!

 

 

Hiába

 

Hiába vigyáztok, gyáva katonák,

Feltámasztotta Isten egyetlen Fiát!

 

Hiába öltétek, irigy emberek!

Csak győzött az égi, tiszta szeretet!

 

Hiába csúfolnak még ma is minket,

Többet ér az, ha Ő egyedül szeret!

 

 

HISZEK         

 

Hiszek én az Úr Istenben,

Aki mindent alkotott,

Eget, földet Ő teremtett,

Napot, holdat, csillagot.

Mire van szükségünk, tudja,

Meg is adja mind nekünk.

Szabad így fordulnunk hozzá:

Mi Atyánk, jó Istenünk!

 

Hiszek én az Úr Jézusban,

Aki Isten Szent Fia.

Idejött a mennyből hozzánk,

Hogy az éltét áldozza,

A kereszten meghalt értünk,

Szabad így lett életünk.

Ha szívünkben trónra léphet,

Az Övéi úgy leszünk.

 

Hiszek én a Szentlélekben,

Aki itt él szívemben,

S noha sokszor megbántottam,

Soha nem hagy elvesznem.

Atya, Fiú és Szentlélek,

Ez a három: egy Isten.

Neked, áldott Szentháromság

Legyen áldás szüntelen!

 

HÍVÁS ÉS KÜLDÉS

 

És a tizenkettőt

magához hívta,

hogy őket tanítsa,

hogy őket szeresse,

mennyek országa felé vezesse,

- hogy Vele legyenek,

mert Benne Isten Országa elközelgetett.

Jó Rá figyelni, semmit se tenni,

feszülten várni, - jó Vele lenni.

 

És a tizenkettőt

messzire küldte,

mert lázban hevülve

sok lélek jajgat,

rabbá igáznak démoni hatalmak.

Annyi kéz adni, békülni béna!

Sok száj bezárul, mondani néma

igazság szavát tiszta szeretetben.

Halál árnyékától sokak szíve retten,

bűn súlya alatt sok lélek remeg...

 

Kiküldte őket, hogy szavuk nyomán

gyógyuljanak és szabaduljanak

és megtérjenek.

 

 

 

Hódolat neked, Uram!

 

Istennek Fia,

Mindenek Királya,

Az ég és föld Ura, Megváltó!

Szívembe zárlak,

Téged imádlak,

Most minden ének Rólad szól!

 

Oly szép az erdő,

És tarka a mező,

A rügyező tavasz pompája!

Jézusnál nincs szebb,

Hisz Ő a szívet

Víg énekszóra hangolja!

 

Jézus a kereszten

Mindent megtett helyettem.

A hódolat legyen az Övé!

Nagy neve áldva,

Lénye imádva

Legyen – most és mindörökké!

 

 

 

Húsvét

 

Ágakat törtek nem régen

Útjára Jézusnak,

S pár nap múlva, íme

Halált kiáltanak.

 

Ártatlan volt szíve,

A Lelke csak áldás,

Csak jó jött Belőle,

Szeretet, gyógyulás.

 

És meg tudták ölni

Kegyetlen kezekkel,

Keresztre feszíteni

Fájdalmas szegekkel!

 

De hála Atyánknak,

Mi jó Istenünknek,

Őt feltámasztotta

Nagy-nagy örömünkre!

 

Ennek emlékére

Van ez a drága nap,

Ki óhajt belőle,

Áldásaiból kap.

Az én szívemnek is

Sok kell ezen a napon,

Jézustól – úgy hiszem –

Bőven meg is kapom.

 

 

 

Húsvéti gondolatok

 

Ha a föld alá is szállt az egyetlen Élet,

Mégsem a halálé az utolsó szó…

Új csírát bontanak a húsvéti fények,

S a téli rögön kihajt a száraz kóró.

 

Ki tudja, ki érti az Élet titkát,

Csillag lefutását távol végtelenben,

S mért adja halálra Isten a Fiát:

A mindent túlnövő, égretört kereszten?

 

 

 

Húsvét hajnalán

 

Fény borítja már a Golgotát,

A nagypénteki gyász messze szállt,

Virágillatot hord a szél,

És csodás, szent titokról beszél.

 

A sír üres, mert Jézus él,

Ezt zengi minden, ami él!

A bűn és halál legyőzetett,

A győző Isten Fia lett!

 

 

 

Húsvét hitével

 

Húsvét hitével nem csüggedhetünk,

Halál után is tovább élhetünk.

Ővele, aki szívünk vágya lett,

Ővele, akin nem győz a kereszt.

Azzal, akiben mindig bízhatunk,

Hisz Ő a mi fényünk, tündöklő napunk.

Ő a világnak Megváltó Ura,

A mindenségnek dicső Krisztusa.

Húsvét hitével Hozzá érkezünk…

Ő a mi álmunk, célunk, életünk!

 

 

 


Húsvéti hittel

 

Énekszóval áldom Jézust,

Értem földre szállt le Ő,

Bűneim árát lefizette

A Golgotán a Megmentő!

 

Itt a szívem, drága Jézus,

Hódolattal átadom…

Téged nézlek, míg csak élek,

Hűen járok utadon.

 

Boldog hittel vallom Jézust,

      Ő az út és Ő a fény,

Míg csak szóra nyílhat ajkam,

Dalt csak Róla zengek én!

 

Tőled engem, drága Jézus,

El nem téphet senki már!

Légy a lelkem biztos vára,

Mindörökké Úr, Király!

 

 

 

Húsvéti jó hír

 

Jó hírt mondok, emberek,

Szívből örvendezzetek!

Az Úr Jézus él, feltámadt,

A mély sír foglya nem maradt!

 

Legyőzte Ő a halált,

Hogy mind, aki rátalált,

A haláltól ne féljen,

Legyen Övé egészen.

 

Húsvét napján kívánom,

Reménység és hit szálljon

Minden ember szívébe,

Így lesz teljes békéje.

 

 

 

Húsvétkor

 

Szép ez a tavaszi vasárnap…

A nap gazdagon ontja fényét

A tájak zöld szőnyegeire.

S a boldog, lágy, csöndes szellő küld

Lepkeszárnyú kísérőzenét

Zsendülő tavaszi világnak.

Olyan jó most élvezni a fényt,

A szellőt, mely simogat lágyan,

S a szívünkbe engedi a reményt,

Itt, az ezerhúrú muzsikánál,

És hinni: gyermekien, bátran:

Erősebb az Élet a halálnál!

 

 

Húsvétra

 

Húsvétkor, gyermekek,

Nagyon örülünk,

Mert itt a tavasz,

És kimehetünk.

 

Ámde legjobban

Azért vígadunk,

Mert ilyen napon

Támadt fel Urunk.

 

Aki ezt nem hiszi,

Tudatlan szegény,

Kis létemre annál

Többet tudok én.

 

 

      Húsvétunk van

 

Vasárnap van ismét, húsvét vasárnapja,

Vajon mindnyájónknak boldog ünnepnapja?

Gondoljunk csak vissza az elmúlt nagyhétre,

Érettünk meghalt Krisztus keresztjére!

 

Segítettünk neki egy keveset vinni?

Vagy tán bűneinkkel súlyosabbá tenni?

Ha az utóbbi volna szomorú valóság,

Alázattal kérjük bűneink bocsánatát!

 

A húsvét csak így lehet

Mindnyájónknak áldás,

Mert nagypéntek nélkül

Nincs feltámadás!