Számomra ismeretlen szerzőktől
HA EGY-EGY SZÓ...
Ha egy-egy szó könnyelműen kimondva
Mint nehéz kő, megüt s szíven talál,
Gondold meg, hogy nem volt éppen
meggondolva
S talán legjobban fáj annak, aki mondta,
Mikor lehiggad s magába száll.
S ha látod buját, néma bánkódását,
S mint teszi dacossá a büszkeség,
Csókold meg, minden sértődést feledve,
Hadd ragyogjon rád újra felhős lelke,
Mint vész után a szivárványos ég.
Hiába
Hiába vigyáztok, gyáva katonák,
Feltámasztotta Isten egyetlen Fiát!
Hiába öltétek, irigy emberek!
Csak győzött az égi, tiszta szeretet!
Hiába csúfolnak még ma is minket,
Többet ér az, ha Ő egyedül szeret!
HISZEK
Hiszek én az Úr Istenben,
Aki mindent alkotott,
Eget, földet Ő teremtett,
Napot, holdat, csillagot.
Mire van szükségünk, tudja,
Meg is adja mind nekünk.
Szabad így fordulnunk hozzá:
Mi Atyánk, jó Istenünk!
Hiszek én az Úr Jézusban,
Aki Isten Szent Fia.
Idejött a mennyből hozzánk,
Hogy az éltét áldozza,
A kereszten meghalt értünk,
Szabad így lett életünk.
Ha szívünkben trónra léphet,
Az Övéi úgy leszünk.
Hiszek én a Szentlélekben,
Aki itt él szívemben,
S noha sokszor megbántottam,
Soha nem hagy elvesznem.
Atya, Fiú és Szentlélek,
Ez a három: egy Isten.
Neked, áldott Szentháromság
Legyen áldás szüntelen!
HÍVÁS ÉS KÜLDÉS
És a tizenkettőt
magához hívta,
hogy őket tanítsa,
hogy őket szeresse,
mennyek országa felé vezesse,
- hogy Vele legyenek,
mert Benne Isten Országa elközelgetett.
Jó Rá figyelni, semmit se tenni,
feszülten várni, - jó Vele lenni.
És a tizenkettőt
messzire küldte,
mert lázban hevülve
sok lélek jajgat,
rabbá igáznak démoni hatalmak.
Annyi kéz adni, békülni béna!
Sok száj bezárul, mondani néma
igazság szavát tiszta szeretetben.
Halál árnyékától sokak szíve retten,
bűn súlya alatt sok lélek remeg...
Kiküldte őket, hogy szavuk nyomán
gyógyuljanak és szabaduljanak
és megtérjenek.
Istennek Fia,
Mindenek Királya,
Az ég és föld Ura, Megváltó!
Szívembe zárlak,
Téged imádlak,
Most minden ének Rólad szól!
Oly szép az erdő,
És tarka a mező,
A rügyező tavasz pompája!
Jézusnál nincs szebb,
Hisz Ő a szívet
Víg énekszóra hangolja!
Jézus a kereszten
Mindent megtett helyettem.
A hódolat legyen az Övé!
Nagy neve áldva,
Lénye imádva
Legyen – most és mindörökké!
Ágakat törtek nem régen
Útjára Jézusnak,
S pár nap múlva, íme
Halált kiáltanak.
Ártatlan volt szíve,
A Lelke csak áldás,
Csak jó jött Belőle,
Szeretet, gyógyulás.
És meg tudták ölni
Kegyetlen kezekkel,
Keresztre feszíteni
Fájdalmas szegekkel!
De hála Atyánknak,
Mi jó Istenünknek,
Őt feltámasztotta
Nagy-nagy örömünkre!
Ennek emlékére
Van ez a drága nap,
Ki óhajt belőle,
Áldásaiból kap.
Az én szívemnek is
Sok kell ezen a napon,
Jézustól – úgy hiszem –
Bőven meg is kapom.
Ha a föld alá is szállt az egyetlen Élet,
Mégsem a halálé az utolsó szó…
Új csírát bontanak a húsvéti fények,
S a téli rögön kihajt a száraz kóró.
Ki tudja, ki érti az Élet titkát,
Csillag lefutását távol végtelenben,
S mért adja halálra Isten a Fiát:
A mindent túlnövő, égretört kereszten?
Fény borítja már a Golgotát,
A nagypénteki gyász messze szállt,
Virágillatot hord a szél,
És csodás, szent titokról beszél.
A sír üres, mert Jézus él,
Ezt zengi minden, ami él!
A bűn és halál legyőzetett,
A győző Isten Fia lett!
Húsvét hitével nem csüggedhetünk,
Halál után is tovább élhetünk.
Ővele, aki szívünk vágya lett,
Ővele, akin nem győz a kereszt.
Azzal, akiben mindig bízhatunk,
Hisz Ő a mi fényünk, tündöklő napunk.
Ő a világnak Megváltó Ura,
A mindenségnek dicső Krisztusa.
Húsvét hitével Hozzá érkezünk…
Ő a mi álmunk, célunk, életünk!
Húsvéti hittel
Énekszóval áldom Jézust,
Értem földre szállt le Ő,
Bűneim árát lefizette
A Golgotán a Megmentő!
Itt a szívem, drága Jézus,
Hódolattal átadom…
Téged nézlek, míg csak élek,
Hűen járok utadon.
Boldog hittel vallom Jézust,
Ő az út és Ő a fény,
Míg csak szóra nyílhat ajkam,
Dalt csak Róla zengek én!
Tőled engem, drága Jézus,
El nem téphet senki már!
Légy a lelkem biztos vára,
Mindörökké Úr, Király!
Jó hírt mondok, emberek,
Szívből örvendezzetek!
Az Úr Jézus él, feltámadt,
A mély sír foglya nem maradt!
Legyőzte Ő a halált,
Hogy mind, aki rátalált,
A haláltól ne féljen,
Legyen Övé egészen.
Húsvét napján kívánom,
Reménység és hit szálljon
Minden ember szívébe,
Így lesz teljes békéje.
Húsvétkor
Szép ez a tavaszi vasárnap…
A nap gazdagon ontja fényét
A tájak zöld szőnyegeire.
S a boldog, lágy, csöndes szellő küld
Lepkeszárnyú kísérőzenét
Zsendülő tavaszi világnak.
Olyan jó most élvezni a fényt,
A szellőt, mely simogat lágyan,
S a szívünkbe engedi a reményt,
Itt, az ezerhúrú muzsikánál,
És hinni: gyermekien, bátran:
Erősebb az Élet a halálnál!
Húsvétra
Húsvétkor, gyermekek,
Nagyon örülünk,
Mert itt a tavasz,
És kimehetünk.
Ámde legjobban
Azért vígadunk,
Mert ilyen napon
Támadt fel Urunk.
Aki ezt nem hiszi,
Tudatlan szegény,
Kis létemre annál
Többet tudok én.
Vasárnap van ismét, húsvét vasárnapja,
Vajon mindnyájónknak boldog ünnepnapja?
Gondoljunk csak vissza az elmúlt nagyhétre,
Érettünk meghalt Krisztus keresztjére!
Segítettünk neki egy keveset vinni?
Vagy tán bűneinkkel súlyosabbá tenni?
Ha az utóbbi volna szomorú valóság,
Alázattal kérjük bűneink bocsánatát!
A húsvét csak így lehet
Mindnyájónknak áldás,
Mert nagypéntek nélkül
Nincs feltámadás!