MEGTÉRÉS  

Nem kérdezi, hol voltál eddig,

Szép napfelkeltétől napestig.

Azt sem kérdezi, merre jártál,

Ó, nem kiváncsi, mit csináltál,

Hányszor csúfoltad, hányszor hagytad

Ha drága keresztjén kacagtak.

Elfelejtette minden vétked...

Csak átölel... csak szeret téged.

...Reszket a lábad? Szemed könnybe?

Mit mondjál neki, hogy köszönj be?

Csak hullj le szótlanul elébe.

Neki nincs szüksége beszédre.

MEGTÉRÉS

Egy ifjú gyermekhez Isten Szent Lelke jött,

Szelíden, esdve kérte őt:

Fogadj be engemet a te szívedbe,

Légy az enyém örökre.

„Nincs időm”, az ifjú rá így válaszolt,

„Most játszani vágyom, még gyermek vagyok.

Most nincs időm, Most nincs időm -

Akkor jöjj majd el, ha nagy leszek”.

Aztán majd visszajött a felnőtt ifjúhoz,

Esdve kérte újra, így szólt:

„A munkás kevés, oly nagy az aratás,

Jöjj mert munka vár reád.”

„Hagyj békémet mostan én ráérek még,

A bűnt és a világot szeretem én,

Rá érek még, rá érek még,

Majd nem sokára, szolgád leszek.”

Gonddal telt férfi volt, mikor a Lélek szólt:

„Ne habozz jöjj siess még most.

Az idő lejár és te öregszel már,

Még meddig várjak reád?”

„Mind úgy van, de nincs időm hallgatni rád,

Az életnek gondja és sok munka vár;

Most nincs időm, most nincs időm,

Ha nem lesz gondom, hozzád jövök.”

Immár reménytelen, reszket és kesereg,

Sóhajt könnyezve az öreg.

Az élet lejárt, mindennek vége már,

A halál jön és nem vár.

„...A Szent Lélek tőlem már eltávozott,

Imádkozni nincs erőm, és nem tudok.

Már nincs időm, nincs több időm,

Jaj! mi lesz velem, ha meghalok?!”

MENNYBE MENT KRISZTUS

E NAPON  

Mennybe ment Krisztus e napon

hogy minden ember  vigadjon.

Urunk a győztes, nagy Király,

Teljes lett minden műve már.

Krisztus a fő. mi tagjai,

Legyünk a mennyben társai.

Ki most az égbe szállott fel,

Egykor mint Bíró, úgy jön el.

Siessünk hálát mondani,

S a Három-Egyet áldani!

MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVE

Csodálatos könyv! Nem egyéb ez,

mint a nagy Isten levele,

Mit intéz minden gyermekéhez

És ébrenlétre int vele,

,,Írd!’’ - a parancs így hangzott régen,

- És írja János, amit lát -

,,Olvasd!’’ - szól most a hang ekképpen,

S halld meg benne Isten szavát!

,,Eljő az Úr!’’ - hangzik a könyvben

A lelket keltő híradás.

Ne menj tovább közönnyel, könnyel,

Figyelj a szóra, hallj és láss!

,,Eljő az Úr’’ - kiált a szó rád,

Eljő, talán ma, úgy lehet,

s mert nem tudod a napot és az órát,

Siess menteni lelkedet!

MI ATYÁNK...  

Mikor a szíved keserűséggel tele,

Amikor nem csönget rád soha senkise,

Mikor sötét felhő borul életedre,

Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe;

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba, reményteljesen,

S fohászkodj: Mi Atyánk, Ki vagy a mennyekben!

Mikor a magányod ijesztőn rádszakad,

Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,

Mikor eláraszt a durva szók özöne,

Átkozódik a rossz, - erre van Istene!... -

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!

Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:

Uram! szenteltessék meg a te neved!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,

Mikor elnyomásban szenved az igazság,

Mikor felszabadul a pokol a földre,

Népek homlokára Kain-bélyeg sütve:

Ó, lélek, ne csüggedj! Ó, ne törődj bele!

Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,

S kérd: Uram! Jöjjön el a Te Országod!

Mikor belédsajdul a rideg valóság,

Mikor életednek nem látod a hasznát,

Mikor magad kinlódsz, láztól meggyötörve,

Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne...!

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!

Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,

S mondd: Uram! Legyen meg a te akaratod!

Mikor a kisember fillérekben számol,

Mikor a drágaság az idegekben táncol,

Mikor a gazdag milliót költ, hogy éljen,

És millió szegény a nincs-től hal éhen:

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!

Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,

S kérd: Uram! Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,

Mikor hited gyöngül, - sőt, ellene támadsz,

Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,

Minden lázad benned, hogy tagadd meg Őt:

Ó, lélek! ne csüggedj! - Ne egyezz bele!

Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:

Uram, segíts! s bocsásd meg vétkeinket!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,

Munkád elismerik, lakást is szereznek,

Mikor verítékig hajszoltad magadat,

S később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak:

Ó, lélek, ne csüggedj, ne vedd a szívedre!

Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:

Uram! - Megbocsátok az ellenem vétőknek...

Mikor nagyhatalmak a békét tárgyalják,

Ámde béke sehol, - csak egymást gyilkolják!

Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,

S kérded: Miért tűröd ezt, Isten, Mi atyánk?!

Ó, lélek, ne csüggedj, ne ess kétségbe!

Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:

Lelkünket kikérte a Rossz, támad, tombol!...

Uram! Ments meg kísértéstől! ments meg a Gonosztól!

                          ****

S akkor szól a Mester, keményen, szelíden:
Távozz, Sátán! Szünj, vihar! Béke, csend legyen!

Miért féltek ti, kicsinyhitűek?...

Bizzatok, hiszen én megígértem nektek,

Pokoli hatalmak rajtam erőt nem vesznek!

Enyém a hatalom, dicsőség, uralom -

Hűséges kis nyájam, én Pásztorotok vagyok,

S a végső időkig veletek maradok!!!