Mennyi csoda van a világon!
A harmatcsepp a rózsaágon,
mint lélek sírta tiszta könnycsepp,
mint szeretettől vérező seb.

Csodák a felhők is, amelyek
nyugodtan és fehéren mennek,
irányt nem mutat nekik senki
s mégis tudják: merre kell menni

Mindenütt csodák! Földtől égig,
világkezdettől – világszélig.
Csoda a tűznek ezer lángja,
lobogva és semmivé válva.

Csoda a lelkünk, szívünk, agyunk,
csoda, hogy élünk, járunk, vagyunk.
Csoda, hogy sár lesz tiszta vízből,
hogy csúf halál lesz életekből.

Csoda, hogy Földünk tud forogni ...
És hogy van kihez imádkozni!