Szenes László
Jézus élete és tanítása
Teltek-múltak az esztendők,
Kicsi Jézus közben felnőtt:
Különb volt, mint más gyermekek,
Isten módján cselekedett.
Mikor harminc éves lett már,
Gyűjtött tizenkét tanítványt.
Velük járta az országot,
Jó példát adott, s tanított.
A gyermekek Hozzá mentek,
Megáldotta kis fejüket,
Rossz emberek megjavultak,
A betegek meggyógyultak.
Azt mondta Ő: - Istent szeresd!
Tartsd meg szavát, a jót keresd!
Bocsáss meg az embereknek,
Kárt ne tégy soha senkinek.
Szomorúság, hogyha elér,
Veszélybe jutsz¼ Sírsz? Nagyon félsz?
Imádkozz majd Istenedhez:
Meghallgatja, és meg is ment!
Erőt nyújt a szeretéshez,
A munkához, új kezdéshez:
Olyan erőt, melyet mástól
Meg nem kapsz, hiába várod!
Tanítása útmutatás,
Égi otthonba elhívás.
De hogy oda el is jussunk,
Kaput nyitott Jézus Urunk!
Igaz, hogy sokan szerették,
De a rosszak csak gyűlölték:
Szívtelenül hamis vádra
Ítélték a keresztfára.
Megkínozva, kicsúfolva
Tövisből koronát kapott:
De nagy csoda! Még ekkor is
Bűnösökért imádkozott!
Nagypénteken megfeszítették,
Aznap este sírba tették.
Ott is maradt volna, hogyha
Isten őt fel nem támasztja.
Húsvét napján feltámadott,
Új életre nyitott ajtót!
Teste nincs itt, de érezzük,
Közel hozzánk, mikor kérjük!