Vasi Ferenc Zoltán

CSILLAG-FORDULÓ

Atyám, égi honom hatalmas szálláscsinálója,

add, hogy méltó legyek, legalább önmagamhoz.

Rokonaim, szeretteim leghitványabbjaként,

mélyen tudjak még valós világodból

lélegzetet venni, boldogságot adni,

létezést csobogni, időm hömpölygetni,

arcaimat megtartani -, s nem feledni.

Mert míg természetes volt a szeretet,

mert míg nem ismertem halált,

s nem tudtam: a múlandó örökebb

annál, hogy lehetek, s a semmi látszatából nem volnék több,

sem kevesebb, mint mire elrendeltél,

s viselnem, cselekednem illenék

őseim szorgos tenniakarását, imanyilvánítását -,

s mint törni szánt műremek, zúzódnom kell,

s felsajduló emlékekben egyszer, nagyon-egyszer! –

mesétlenül, a történet szabályai szerint,

kezdés-bonyodalom-befejezés után,

csillaglendülettel, de visszaadom Neked

risszen-rosszan viselt-vasalt Lelkem,

a magam álszabadság-egyszeregy-jét !

- vajh, méltó lesz-e a mérlegvonásra?

Belepréselődhetek-e tisztán a sorsmentés

nagy Ismeretlenjébe!

Áment fogsz-e mondani Rám?

RÖPFOHÁSZ

Mindenható Atyaisten! –

a bennem helyreálló

rend és harmónia

szeretet-hullámozzon végig

az egész Világegyetemen