Cao Hung-mei

 "Aki Jézust követi, annak számolnia kell azzal, hogy szenvednie kell." A fiatal asszony nyugodtan ejti ki ezeket a szavakat. Cao Hung-mei a gyorsan növekvő Dél-kínai Egyház egyik tagja. Tavaly illegális vallásos tevékenységek vádjával tartozattak le, és egy év kényszermunkatáborra ítélték. Kínában a kormány a letartóztatottakat bírósági végzés nélkül akár három és munka- és átnevelő táborba is küldheti. A titkosrendőrség a vallás elleni küzdelmében előszeretettel használja arra ezt a mozgásteret, hogy a nemkívánatos, de ártatlan embereket eltüntesse. A dél-kínai egyház gyorsan növekedő házi csoportokból áll. A közösség rövid idő alatt mintegy 100.000 tagot számlált. Hirdeti az evangéliumot, és eközben tíz kínai tartományban dolgozik. A hatóság elől persze nem lehetett eltitkolni ezt a folyamatos növekedést. A hivatalos egyház elöljárói arra szólították fel a híveket hogy ne tartsanak többet házi összejöveteleket és csatlakozzanak a bejegyzett egyházhoz. Az gyülekezeti vezetőknek egyházon belüli felügyelő hivatalt helyeztek kilátásba. A házi csoportok vezetői felháborodva utasítottak el minden ilyen integrálási kísérletet. "Üdvösségünket nem egy egyház révén nyerjük el- támogatja Cao igehirdetőjük irányzatát, üdvösségünk kulcsa Jézus Krisztus. 

    Mindannyian tudták, hogy attól kezdve figyelik közösségüket. A házi csoportokba besúgók szivárogtak be. 2002 júliusa óta az egyház 1500 vezetőjét letartóztattak. Jelenleg 40-en meg most id fogságban vannak. Közöttük Gong Shengliang , az egyházalapítója és unokahúga Li Ying nővérrel. Ugyanabban a kényszermunkatáborban kellett giccses ajándéktárgyakat készíteniük, melyet nyugati turisták számára kínálnak méregdrágán.  Tudják vajon a fizetőképes látogatók, mennyi könny, vér és szenvedés tapad a szuvenírjükhöz?

Istenünket követjük. A fogolynak naponta 700 darab ilyen turistagiccset kellett készíteniük. A munka hajnali négykor kezdődött és csak akkor ehettek vagy alhattak, ha mát mindenki teljesítette a napi adagot. "Késő éjszakáig dolgoztam, az ujjaim sebesek voltak, éheztem, és égtek a szemeim. HA a legtapasztaltabb foglyok nem mutattak volna egy-két trükköt, sohasem lettem volna kész a napi 700 darabbal."

    A munka mellett kihallgatások is voltak. Caonak keresztyén testvérei nevét kellett volna elárulnia, de ezt megtagadta. "Vertek minket", mondta Cao, "többet erről nem akarok mondani." -majd tekintete a padlót kezdi fürkészni. Ez megtilt minden további kérdezősködést. "A kormány azzal vádol minket, hogy illegálisak vagyunk." -mondja felháborodottan. Cao és barátai tudják, hogy a kommunista párt továbbra is arra fogja őket kényszeríteni, hogy belépjenek az állami egyházába, hogy ellenőrizhetők legyenek.  "Istenünket követjük." -monta Cao. "Továbbra is hirdetjük az evangéliumot, ott ahol kell, nem pedig ott, ahol egy ateista kormány megengedi nekünk. Bűnbánatra szólítjuk fel az embereket, az Új-testamentumra hivatkozunk és hogy mindenki, meg a kommunista párt funkcionáriusai is felelősséggel tartoznak a tetteikért." A kínai keresztyének nem félnek.

Támogassuk őket hitharcukban.

Forrás: Mártírok hangja