A tiszt és a kislány

25 éve történt: John Plummer amerikai katonatiszt parancsot ad egy vietnami falu elleni napalmtámadásra. Kim Phuc – az égési sebektől rettenetesen eltorzult testű kislány – meztelenül menekül a lángtengerből. Fényképe bejárta az egész világot. Mára mindkettőjük – tettes és áldozat – békét és megbocsátást talált Krisztusban.

Valahányszor Kim Phuc a tükörbe néz, újra és újra a 25 évvel ezelőtti napalmtámadás képei tolulnak emlékezetébe, amelyben a teste összeégett. A hátát, mellkasát és karjait ért harmadfokú égési sebek hegek borította csatatérré változtatták a kilencéves kislány puha bőrét.

„A lány a képen”

1972. június 8.: tikkasztó déli hőség. A kommunista csapatok által elfoglalt Trang Bang falut már harmadik napja folyamatosan bombázzák. A civil lakosság a pagodában keresett menedéket. Dél körül valaki észreveszi, hogy a pilóták fényjele – ami a célt mutatja – pontosan a pagodára irányul. Elkiáltja magát: „Kifelé, mert mind meghalunk!” Az egész tömeg özönlik a kijárathoz: először a gyerekek, utánuk az öregek, végül a szülők kisbabáikkal. A kilencéves Kim Phuc egy lustán elszálló hatalmas repülőt lát, amint négy bombát old ki. Hirtelen óriási narancsszínű láng lövell föl: napalm! Kim üvöltve tépi le égő ruháját: „Nong qua, nong qua (nagyon forró, nagyon forró)!” Teste lángoló fáklya, és ha Nick Ut – az AP hírügynökség riportere – nincs ott, sérüléseibe belehal. Nick azonban nemcsak a világhírű felvételt készítette el, hanem megmentette Kim életét is. A kislányt – akinek a bőre 75%-ban megégett – 14 hónapig ápolták a saigoni kórházban. „Egész nap üvöltöttem a fizikai és lelki fájdalomtól – emlékszik vissza. – A karom annyira eltorzult, hogy mindig sírtam, ha egy velem egykorú lányt rövid ujjú pólóban láttam.”

Propagandacélokra kihasználva

Az évek során javult Kim helyzete. Arról álmodott, hogy orvos lesz és megértheti a múltat. Egy német újságíró hatalmas visszhangot kiváltó cikket írt róla. Az időközben hatalomra került kommunista rezsim fölismerte a képen szereplő kislányban rejlő propagandalehetőségeket. Kim Phucot tanulmányai megszakítására kényszerítették és a „hazánk elleni háború jelképe” szerepét osztották rá. Kim ekkor kezdett angolul tanulni. Angol nyelvű vallási könyveket olvasott, hogy „megtalálja az élet értelmét”. Az egyik különösen magával ragadta: ez volt a Biblia. Egyik rokona segítségével ellátogatott Ho Si Minh (Saigon) város protestáns gyülekezetének istentiszteletére, ami a kommunista Vietnamban nem volt mindennapos esemény! Ho Hien Ha lelkész hite miatt hat évet töltött börtönben. Saját szenvedése következtében hitelesen adta át Krisztus üzenetét Kimnek, akit az evangéliumi Jézus szíve mélyéig megérintett. Keresztény lett és megkeresztelkedett. Kim élete külsőleg és belsőleg megváltozott: legyőzte elkeseredettségét. Legnagyobb álma is teljesült: egy kubai tanulmányúton megismerte jövendőbeli férjét, Toan Bui Huyt. Egy este a hotelszobában ültek diáktársaival. Kimet kivéve mindenki tudta, hogy Toan szerelmes a lányba. Amikor egyikük megkérdezte: „Kim, miért nem mész feleségül Toanhoz?” – a lány szeméről hirtelen lehullt a lepel: őt, a torz testű fiatal nőt nemcsak kívánatosnak tartja egy férfi, de el is akarja venni! Tíz nap múlva összeházasodtak. Moszkvai nászútjukat kihasználva sikerült Kanadába menekülniük. „Gyűlölettel töltött el, hogy egész életem során állandóan ellenőrizzenek. Egyaránt utáltam a kubai és a vietnami rezsimet is.” Kim, szüntelen fájdalmai és kínzó emlékei ellenére megpróbált Toronto China Town-i kis lakásukban normális családi életet élni. Két fiuk van: Thomas és Stephen. Csak úgy, maga elé mondja: „Isten megajándékozott a boldogsággal” – és sugárzik az arca.

Napalmtámadás

„Trang Bangban nincs polgári lakosság” – jelentették John Plummer US tisztnek, aki azonnal elrendelte a napalmtámadást... Plummer néhány nap múlva véletlenül meglátta Nick Ut híres fotóját, amelyen a meztelen kislány üvöltve menekül Trang Bangból. A tiszt lelke mélyéig megrendült: nem ezt akarta elérni –, már csak azért sem, mert neki magának is van egy kilencéves fia! „A lány fényképe örökre a lelkembe perzselődött.” Ettől kezdve mindig magánál tartotta a képet. A tiszt élete teljesen megváltozott. Céltalanul ténfergett, nem tudván, hogy éljen együtt bűnével. A háború után inni kezdett. Felesége nem bírta tovább és négy gyermekükkel elvált tőle. John Plummer élete összeomlott. Ekkortájt ismerte meg a hívő Joanne-t. Összeházasodtak és a nő segítségével megtalálta a bűnből kivezető utat: Krisztust. John Plummer 1990-ben megkeresztelkedett és lelkész lett. Elvégezte a warrentoni metodista Wesley-szemináriumot. De még akkor is mardosta a bűntudat Kim Phuc miatt: éveken át kutatott a lány után.

 Megölelt

Kim Phucot 1996 novemberben meghívták Washingtonba a vietnami háború emlékére rendezett találkozóra. Több ezer vietnami veterán előtt kijelentette: „Ha találkoznék azzal az emberrel, aki elrendelte a bombázást, ezt mondanám neki: nem változtathatjuk meg a történelmet, de most és a jövőben a békéért kell munkálkodnunk.” Az összejövetel után átadtak Kimnek egy cédulát. Ez állt rajta: „Én vagyok az az ember.” A nő megfordult és ekkor meglátott egy bűntől porig sújtott, reszkető férfit. „Kim észrevette bennem a fájdalmat és a végtelen megbánást. Karjait kitárta és megölelt. Csak ezt tudtam kinyögni: »Nagyon sajnálom.« Azonnal válaszolt: »Megbocsátok, minden rendben van.« Éreztem, hogy újra szabad vagyok, és végre megtaláltam a békét” – foglalja össze John Plummer élete legfontosabb pillanatát. Kim és John azóta barátokká lettek. Együtt imádkoznak és megosztják egymással a legnagyobbat az életben: hitüket.
Kim Phucot – aki békét kapott és ajándékozott – nemrég kinevezték az Unesco békekövetévé!

Forrás: http://bocs.hu