Kérdés:
Járok keresztyén ifjúsági közösségbe, de nem tetszik az, hogy állandóan más keresztyéneket (akik épp nincsenek ott) kritizálnak, lemondnak és még nevetnek is rosszindulatú beszólásaikon, pletykáikon. Normális ez? Bevallom sokszor engem is belevisznek, aztán meg már késő a bánat.
Válasz:
Kritizálás és ítélkezés
A kritizálás és ítélkezés bűne Isten előtt különösen súlyos megítélés alá esik. "Isten a kevélyeknek ellene áll." (1 Péter 5,5) Még ha valaki hisz is Jézusban, de ragaszkodik ahhoz, hogy ítélkezzen mások felett, nem számíthat Istenre. Akkor Istennek szembe kell helyezkednie vele. Milyen szörnyű lenne, ha Isten ellenségünk lenne, ha az Ő haragja alatt lennénk, amely teljes hatását a másvilágon fogja megmutatni. Ezért figyelmeztet olyan élesen, határozottan bennünket Jézus: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek." Máté 7,1-2
A mások feletti ítélkezés Isten haragját hozza reánk. Szembefordul velünk, mivel ez a bűn különösen sátáni. A mások vádolása és a felettünk való ítélkezés a sátánra jellemző. Ő a vádoló. Az ítélkezés büszkeségünknek egyik megnyilatkozása, melyet a sátán manipulál. Nagy vakmerőséggel ítélkezünk minden felett, amit látunk, vagy másoktól hallunk. Tesszük ezt általában anélkül, hogy ismernénk a körülményeket, az illetők viselkedésének, vagy hibájának okát. Az ítélkezés sátáni méreg a szívünkben, amely szörnyű ítéletet hoz reánk, ha ragaszkodunk hozzá. Jézus világosan beszél erről, amikor így nevezi az ítélőket: "Képmutató!" Máté 7,5 Jézus megfenyegeti a képmutatókat, kijelentve, hogy nem az ő királyságába, hanem a pokolba: a "hazugság atyjához" jutnak. Így az ítélkező lelkület, melyet a vádoló táplál, a mi legnagyobb ellenségünk. Szívünk mélyéből gyűlölnünk kell, egy szikráját sem szabad megtűrnünk magunkban, hacsak Jézus országa helyett a vádoló birodalmába nem akarjuk találni magunkat.
Hogyan szállhatunk szembe ezzel az ellenséggel? Először is, fel kell ismernünk azt a tényt, hogy telve vagyunk kritizáló lelkülettel. Abba kell hagynunk a magunk mentegetését emiatt a bűnök miatt. Nem hozhatunk kifogásokat ezt mondva: "El kell mondanom másoknak, mit tesznek rosszul, hogy megakadályozhassam, hogy elrontsák a dolgokat". Valójában a helyzet az, hogy élvezzük, hogyha korrigálhatjuk, vagy megfeddhetjük őket. Gyakran a kritizáló lelkületünk forrása a lázadás, vagy bosszúság, mivel valaki akaratunk ellen valót tett.
Ezért kritizáljuk és vádoljuk az illetőt. Így Isten világosságában meg kell állapítanunk, hogy vakmerő dolog másokat vádolni, szemrehányással illetni, felettük ítéletet mondani (róluk pletykálni -hozzátéve). Ekkor vétkezünk a felebarátunk ellen, azáltal, hogy másokat is ellenük fordítunk és ezzel súlyos sérülést okozhatunk neki. Amikor csendességünkben megvizsgáljuk lelkiismeretünket, kérdezzük meg magunktól: Hol lettem vétkessé abban, hogy ítélkeztem mások felett, és szemrehányással illettem őket? Mit eredményezett kritizáló lelkületem már eddig is? Lehet, hogy emberek életét döntötte romba. Otthon, vagy munkahelyen nem okoztam lelki sérülést embereknek azáltal, hogy újra és újra szemrehányással illettem, folyton vádoltam őket? Hogyha mi, például mit szülők vagy nevelők ezzel a sátáni méreggel töltöttük meg szívünket és szórtuk ezt másokra, akkor be kell vallanunk, hogy Isten elítél bennünket, amiért a sátán szolgáivá váltunk.
Milyen szörnyű aratásban lesz részünk! Kritizáló lelkületünk elrabolja a legdrágább ajándékot, amelyet Jézus adott nekünk: a bűnbocsánatot és bűneink eltörlését. A kritizáló lelkület annak az Istennek a haragját hívja ki, Aki megbocsátott nekünk, ahogy az irgalmatlan szolga példázata elmondja nekünk. Bár megbocsátott ennek a rabszolgának, mégis átadta őt a tömlöctartónak, mivel ez a szolga nem akart megbocsátani a felebarátjának. Máté 18,32-34
Ez tehát azt jelenti, hogy teljes szívből meg kell térnünk, és mindent meg kell tennünk azért, hogy megszabaduljunk ebből a kritizáló lelkületből. Itt Jézus szava szerint kell cselekednünk: "És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt" Márk 9,47. Ez azt jelenti, hogy erőteljes csatába szállok a mások feletti ítélkezés sátáni bűne ellen. Jézus világosan megmutatja az utat, amelyet követnünk kell. Más módon nem élhetünk át szabadulást. ".Vesd ki előbb a gerendát a te szemedből!" Máté 7,5. Jézus figyelmeztet bennünket: Ne folytassátok tovább a másokról való vélemény nyilvánítást, és az ő vádolásukat, mielőtt el nem csendesedtek Isten jelenlétében, és nem kérdezitek meg , hogy nem ugyanebben a bűnben vagytok-e vétkesek? Általában akkor nyer teret az ítélkezés bűne életünkben, ha elmulasztjuk így cselekedni. Nem követjük Jézus parancsát; egy pillanat alatt ítélkezünk, anélkül, hogy megaláznánk magunkat bűnünk miatt., mely sokkal súlyosabb. Isten világosságában rájövünk arra, hogy ugyanaz a vétek, hiba bennünk is megvan, talán erőteljesebben és ráadásul sok más nem kívánatos jellemvonással együtt. Ekkor meglátjuk, hogy vétkünk "gerendához" hasonló az atyafiak "szálkájához" képest. Szégyenkezni fogunk saját bűnünk miatt, és megszabadulunk mások kritizálására irányuló merész, ingerült vágyunktól
Ekkor lesújt bennünket Pál apostol által leírt ige: "Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz" Róma 2,1 És a továbbiakban: "Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé" -és megítéltetünk emiatt a bűn miatt Róma 14,10
Így ma új utat, új helyet kell választanunk. Ahelyett, hogy mások fölé az ítélőszékbe ülnénk, ott kell helyet foglalnunk, ahol érdemeljük: a vádlottak padján. Ott ítéltethetünk meg, és ott halljuk Isten ítéletét bűneinkre. Ha készek vagyunk így cselekedni, Isten sem lesz ellenünk, és kikerülünk a vádoló kezei közül. Ellenkezőleg, a mi Urunk Jézushoz fogunk tartozni, aki eltűrte, hogy ötszöri kihallgatás során vádolják Őt. Így cselekedett, bár ártatlan volt. Nem kellene hát nekünk -akik valóban vétkesek vagyunk- képesek lennünk elfoglalni ezt a helyet? Ha elkezdjük komolyan ítélni magunkat, kérni fogjuk szeretteinket és munkatársainkat, hogy a kendőzetlen igazságot mondják el velünk kapcsolatban. Megalázva magunkat ezek alatt, képesek leszünk elfogadni mások feddését, még akkor is, ha azok igazságtalanok. Ekkor ajkunk és szívünk csendes marad. Már nem tudunk másokat oly gyorsan és élesen kritizálni.
Jézus az alázatos szeretet útját járta. Megalázta magát a porban és engedte, hogy elítéljék. Testének tagjait ennek a szeretetnek a megélésére váltotta meg, amely szeretet elfedezi mások hibáit, ahelyett, hogy kritizálna, megbocsát, és tűr, ahelyett, hogy felróna, amely a kritizálás helyett kedvességet ad.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megtűrjük a bűnt. De ha valaha is ítéletet kellene mondanunk, tisztán, de ugyanakkor alázatos és szeretetteljes szívvel fogjuk tenni.
Ha valaki élet-halál harcba kezd a kritizáló lelkületével szemben, meg fogja látni, hogy semmi sincs oly mélyen beleivódva ádámi természetünkbe, mint ez a lelkület. Nem fog egy nap alatt eltűnni még akkor sem, ha döntünk: "Engedni akarom, hogy megítéltessek, szájamat a porba teszem." Nem, az egész természetünk, vérünk át van ezzel itatva. Csak Egyvalaki van, Aki erősebb, mint a mi régi Ádámunk. Ez Jézus Krisztus. Vérének nagyobb ereje, hatalma van, mint annak a vérnek amelyet atyáinktól örököltünk. Jézus vérének tökéletes hatalma van arra, hogy szabaddá tegyen bennünket, ha újra és újra kérjük ezt. Valóban hatalma van arra, hogy megtisztítson bűneinktől, a mások feletti ítélkezés nagy bűnétől, a képmutatástól, amely vétkessé tesz és a sátán kezeibe visz bennünket. Hitben meg kell ragadnunk ennek a Vérnek a megváltó erejét. Ez csak a bűnnel szembeni erőteljes küzdelem, a hit és imádság naponkénti csatája útján valósul meg. Magában foglalja a hit "mégis" szavát, megtapasztalt vereségeink ellenére is: "Szeretetadásra és megbocsátásra váltattam meg!" Aki tökéletlenségei ellenére is állhatatos akar maradni ebben a csatában, hitben megragadva Jézus megváltó hatalmát, meg fog szabadulni a mások feletti ítélkezés súlyos bűnéből.
Maria Basilea Schlink
In: M. Basilea Schlink: Győzelem a bűn felett, 139-143 old.
Magyarországon kiadja: Nagy Perge Zoltán
1631 Budapest, Pf. 159
Eredeti tulajdonos: Verlag Evangelische Marienschwesternschaft, Darmstadt-Eberstadt