Hozzáállás kérdése
Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott Őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.
Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista volt.
Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: "Ezt egyszerűen nem értem.
Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?" Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:
"Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó vagy rosszkedvű akarsz lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam
választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy
panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam közbe. "De, ilyen egyszerű." - mondta Michael, -"az élet csupa választási
lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják
a hangulatod. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed." Gondolkoztam Michael szavain. Rövid idővel később
elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elöl tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem,
hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról.
11 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor
meglátogattam megkérdeztem hogy érzi magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában. "Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az
volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva vizsgázik - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem emlékeztem, hogy két lehetőségem
van: választhattam, hogy élek vagy meghalok." "Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni. Michael folytatta:
"Az mentősök valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire
láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
"Mit csináltál?" kérdeztem tőle. "Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire
igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett elmagyaráztam nekik: Az életet
választottam. Tehát megoperáltak, mintha élő lennék és nem halott." Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt
életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tőle tanultam, hogy minden nap lehetőségünk van választani, teljes életet élni.
Hozzáállás kérdése minden...
|