|
A távolból - neved napján
Rád gondolok édesanyám...
És eszembe jutnak azok
A szép, boldog Anna-napok,
Mikor ott az ősi kertben,
Minden rózsát összeszedtem.
Neked vittem el a csokrot,
Gyermekszívem feldobogott
S ajkunk csókban összeforrott.
|
Ó, ha mostan szárnyam lenne!
Gátat nekem nem vethetne
Trianoni átkos határ;
Átrepülném mint a madár,
Odaborulnék zokogva
Rég nem látott sírhalmodra.
S puha, meleg ajkad helyett,
Megcsókolnám sírod felett
Hideg márványkeresztedet...
|