A kórház a legjobb hely

Vissza

Amikor kórházba kerültem és az orvos közölte velem, hogy azonnal műteni kell, olyan pánik tört ki rajtam, amilyen eddigi életemben még soha. "Doktor úr, én már meg is haltam, nem kell, hogy hozzám nyúljon." Barátok, testvérek, család, orvosok, nővérek és három lelkész dolgozott rajtam fáradhatatlanul minden nap a műtétig és műtét után. Amikor nagyra becsült komáromi prédikátorom is eljött hozzám, ezt mondta: "Relly, mitől félsz? A kórház a legjobb hely." Megütközve néztem rá és eldőlt bennem, hogy ennek se mondok már el semmit. Most, a műtét után regényt tudnék írni Isten jóságáról, az Ő általa rendezett életről és az embertársaim hozzám való gondoskodó szeretetéről. Szó szerint, összegezve csak azt tudom mondani: a kórház a legjobb hely a hívő ember életében. A csodák az Isten karjaiban való tartózkodás közepette láthatók meg. Ez a teljes közelség szükséges ahhoz, hogy valódi csodát és szabadulást éljünk át. Ki - ki attól, amitől fél, ami láncolja a szabadságát. Isten éppen azt engedi ránk, amitől félünk, hogy átélhessük a szabadulást. Mert hogyan engedhetné meg, hogy híve holtig a félelem láncán vergődjön? Ahogyan a kisgyerek is csak apja, anyja karjaiban lel biztonságot a veszélyek és félelmek elől - és neki van is annyi esze, hogy odabújjon és elrejtőzzön, úgy az ember Istenhez bújva szabadul meg a sátán megfélemlítő láncaitól. Sokszor nem elég, hogy ismerem Istent és közel állok Hozzá. Az ördög csak akkor fut el, ha egészen elrejtőztem Isten karjaiban. Tőle fél és nem közelít többé. Körülnézel és nincs sehol. Ebben a pillanatban éled meg a csoda átható örömét. Megijedtem és szégyenemben gyötrődtem, hogy olyan erősen szeretem Istent és mégsem elég ahhoz, hogy ne rettegjek a műtéttől és a fizikai fájdalomtól. Szégyelltem és nem értettem, hol a hiba. Annyi drága testvér és barát dolgozott a megoldáson, amennyit Isten mozgósított. Napok teltek el, még végre megemeltek és beraktak, betuszkoltak Uram karjaiba. S mire eljött a műtét napja csodálkozva ébredtem reggel, hogy nem találom a rázó félelmet. Az Úr Jézus karjaiban vitt a műtő felé. Két oldalt angyalok sorakoztak, mint a kerítés, hogy még véletlenül se közeledhessen a gonosz. Kívülről, emberi szemmel csak az látszott, hogy saját lábamon megyek egy jól megtermett ápoló kíséretében, de szívem élesen látta a valóságot. Azóta, hogy kijöttem sértetlenül az égő tüzes kemencéből, többször elsírom magam a hálától. Nemcsak azért, mert felfogom, hogy nagy műtét volt, amin túlestem, hanem inkább azért, mert hála és könnyek nélkül tűrhetetlen az Isten hozzám való jósága és szeretete. S ha e kéthetes rettenetes tortúra nem történik meg velem, sosem feküdhettem volna így Uram tenyerében, és sosem kortyolhattam volna ilyen nagyot az Ő szeretetéből. Az sem egy utolsó élmény, hogy soha ennyi ember nem szeretett és nem támogatott még engem. Mert a földi életben a legjobb jó szeretetben lenni, és az mindig a legnagyobb nyomorúság közepén a legérezhetőbb a hívő ember számára. A világi ember süket extremitásnak és fantáziálásnak látja csak azt, ami a hívőnek valóságos csoda. A mi világunk egy külön sziget a rothadó világ közepén. S a mi Urunkhoz hasonló jóság és szerető, óvó hatalom a földi főnökök között nincs. A vakokat és süketeket is Ő viszi át életük tüzein. Ó bárcsak egyszer megnyílna a szemük és a fülük! Fogjuk fel, mennyivel több jó jut nekünk, akik realitásként éljük meg Urunk pásztorságát. Micsoda kiváltság az, hogy bármikor Hozzá bújhatunk, de egymáshoz is. Mert együtt tudjuk megtenni az utat és együtt vagyunk csak erősek, ha jönnek a farkasok. Az ember szeret egyedül lenni (legalábbis én). Ez nem bűn és nem baj. De oltalom és erő a támadások idején csak a nyájban van s a Pásztor közelében. Ez biztos! Így vagyunk teremtve gyülekezeti életre. Futhatsz más segítségek után a nyomorúság idején (nagyobb kórház, okosabb orvos, drágább gyógyszer, több pénz, .....), de semmi sem fogja megközelíteni a Pásztor gyógyító erejét és a nyáj oltalmazó hatalmát. Ha nem téveszted szem elől, hogy Jézus a legtöbb és legtökéletesebb segítség, akkor Isten emberileg is kirendeli neked a segítséget. Így lett velem is. Még az ellenségeket is lecsendesíti, hogy végig tudj menni a megpróbáló úton azokkal, akiket segítségedre készített fel. Így történt. Az Úr elkérte a méhemet és nem kételkedem, hogy a legjobbat tette velem. Őrültségnek tűnik, mégis csak ezt tudom mondani: örülök, gazdagabb és teljesebb vagyok, mint voltam valaha. Csodálatos dolog az élő Istenhez tartozni és vezetése alatt végigutazni az életet. Uram! Köszönöm, hogy számba kanalaztad az igazságot az életről azokon keresztül, akiket kiválasztottál támogatásomra és tanításomra. Köszönöm, hogy testem is fontos neked, hisz ez a Te Lelkednek temploma. Segíts, hogy vigyázzak rá és terveid szerint éljek vele. Köszönöm a bőséges tapasztalást és tananyagot. Köszönöm a körülöttem szolgáló sok drága embert. Gazdag áldásod töltsön be mindenkit, aki csak egy kisujjnyi jósággal is hozzám ért. Balgaság szorítani csacska kincseinket, amikor Te Uram többet akarsz adni. Ezt a megtapasztalást engedd megélni saját dolgaikban mindazoknak, akik engem segítettek. Legyen örömteljes az életünk (együtt) egymással és Veled. Ámen. "ÍMÉ, ÁLDÁSUL VOLT NEKEM A NAGY KESERŰSÉG." "MERT NEM A SÍR DICSŐÍT TÉGED" "KI ÉL, KI ÉL, CSAK AZ DICSŐÍT TÉGED, MINT MA ÉN." "AZ ÚR SZABADÍTOTT MEG ENGEMET, AZÉRT ÉNEKELJÜK ÉNEKIMET ÉLTÜNK MINDEN NAPJAIBAN AZ ÚRNAK HÁZÁBAN. " ( ÉZS 38: 17-20 ) CSALA Aurélia