|
Bizonyságtételek. "Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által." 1 Pét. 2,5 |
|
Elmaradt bizonyságtételek. |
| Amikor ezek mentek kifelé, íme odavittek hozzá egy megszállott némát. Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: "Sohasem láttak még ilyet Izraelben!" Mt 9, 32-33 Nemrég Pesten jártam. Hazafelé indultam már s a Keletiben néztem a menetrendet, vajon mikor megy vonat Komáromba? Ekkor megállt mögöttem egy férfi s a fél hatos Győri vonat után érdeklődött. Szomorúan állapította meg, hogy az bizony vagy öt perce elment. A következő vonat 6 órakor indult. Beszélgetőtársam meghívott egy italra, és én akkor bizonyságot tettem, vagyis csak tettem volna, ha nem mondtam volna kellő bizonyossággal: "Bocsi, de most nem." S ő ment az italra egyedül, s anélkül szállt fel a vonatra, hogy meghallhatta volna azt a bizonyságtételt, ahogy az Úr munkálkodott az életemben. Pedig minden elő volt készítve. Életemben először Pesten jártam a Keletiben. Egyezett az időpont, a hely, a beszélgetés is elindult nem nekem kellett kezdeményezni, csak az ajkam maradt néma a bizonyságtételre. Kedves Testvérem! Lehet, hogy most azt kérdezed tőlem: Miért mondom én ezt el? Hisz erről nem szoktunk beszélni. Ez nem téma. Sokkal inkább arról szoktunk beszélni, amikor bizonyságot tettünk és akkor annak hatására megindult valami. Mégis ennek ellenére úgy gondolom, hogy beszélnünk kellene az elmaradt bizonyságtételekről is. Amikor nem nyílt meg a szánk a bizonyságtételre, pedig minden elő volt készítve, csak éppen mi nem voltunk alkalmasak annak elmondására. Persze ezt mi nagyon okosan ki tudjuk magyarázni, jobbnál jobb érveket hozva fel. Elmagyarázzuk magunknak, hogy nem voltunk telve lélekkel, hogy nem éreztünk indíttatást, vagy éppen rákenjük a másikra, hogy nem volt beszámítható állapotban, meg amúgy se látszott fogékonynak az ilyen dolgokra. De hát nem a mi Istenünk dolga ezt eldönteni, hogy ki van "beszámítható" állapotban, ki fogékony az igére? Hol van a bizonyságtevő gyülekezet? Emberek halnak meg úgy körülöttünk, hogy nem hallották tőlünk az evangélium örömüzenetét. Persze ezt is ki lehet magyarázni, mert például a rokonság nem fogékony az igére, mondjuk mi oly sokszor, előre kárhozatra ítélve az illetőt. De bizonyságot még egyszer sem mondtunk neki! De mi már azért mégis jobban tudjuk, hogy majd ki hallgat az igére, és ki nem- gondoljuk mi. Magunknak élő zsugori keresztyének vagyunk, akik önző módon nem osztják meg a kincsüket (az evangéliumot) másokkal, pedig ez a gazdagság úgy növekszik, hogy minél többet adunk, annál gazdagabbak vagyunk, s minél kevesebbet adunk, annál szegényebbek vagyunk. Vajon mit mondunk majdan ha meg kell állnunk a mi Urunk előtt? A történetben, amit felolvastam, ezt hallhattuk: "Amikor ezek mentek kifelé, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát. Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma." Lehet, hogy azt mondjuk, hogy ez ránk nem vonatkozik. Mibennünk nincs ilyen gonosz szellem, pedig dehogy nincs! Néha csak úgy nyüzsögnek bennünk! Bennünk vannak ugyanis mikor néma marad a szánk a bizonyságtételre. Némák maradunk a mi Istenünk csodáit hirdetni, nem nyílik meg a mi szánk, hogy elmondjuk kiben is van a mi reménységünk. Némák maradunk a menny reménységét elmondani. Néma követek vagyunk. Pedig Isten megáldja az őszinte bizonyságtételeket, csak ehhez ki kell nyitni a mi szánkat. S ha ezt megtesszük, akkor Isten arra áldását adja s akkor a körülöttünk levő emberek azt fogják mondani: "Soha nem láttak ilyet" Magyarországon! Mert ahol az Úr működni kezd, ott az emberek meglátják Isten csodáját, tudniillik azt, hogy az emberek élete megváltozik. Hogy a bűnös ember szent életet kezd élni, hogy az iszákos leteszi a poharat, a verekedő diakóniai munkát végez, a tolvaj ad és a zsugoriból a legnagyobb adakozó lesz. DE hogy ez meglehessen hallaniuk kell az evangéliumot, az igaz bizonyságtételt, mert csak ennek van ereje az emberek életét megváltoztatni és nem emberi bölcselkedés, okoskodás. Ne halaszd el tehát a bizonyságtételt, hisz ez a világ szomjazza, várja, hogy megismerhesse az igazi életet, a boldog életet. És ezt csak Krisztusban találja meg. Vagy talán olyanok vagyunk mint Mózes? Azt olvashassuk ugyanis felőle az apostolok cselekedeteiben: "És taníttaték az Egyiptombeliek minden bölcsességére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben." (Ap Csel 7,22) Ugyanerről a Mózesről olvashatjuk a 2.Móz 4,10-ben a következőt: "Akkor ezt mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én." Hatalmas beszédű amíg világi dolgokról van szó, de amikor az Úr küldeni szeretné akkor rögtön nehéz ajkúvá vállik. Ebben az egyben ne végy példát Mózestől, de ne légy zsugori sem, menj és oszd szét az evangélium kincseit. Mikor? Még ma, mert holnap lehet, hogy már későn lesz. (Jónás) Kérés: Amennyiben nem akarod elhallgatni, bizonyságtételedet előlünk s meg akarod osztani velünk megtérésed történetét, vagy el akarod mondani, hogyan cselekedett veled az Úr, kérlek, küldd el email címemre:izsmanjonas@gmail.com Köszönöm. |