Flórián Egy volt Jehovista bizonyságtétele

Vissza

1999-ben ugyan még nem voltam bemerítkezve, de már aktív tag voltam a Jehova tanúinál. Úttörőként szolgáltam, majd segédpásztorként, végül pedig pásztorként. Hogyan lettem mégis hívő? Testvérek, 1990-ben ha jól tudom megalakult az evangéliumi iratmisszió, Pozsonyban, hallgattam a világosság című félórát, amire azt mondták, hogy az pedig, hogy ti meghallgassatok valamilyen félórát, valamilyen egyházi műsorokat rádióban vagy a televízióban ezáltal be engeditek magatokat fertőztetni a nagy Babilonnak a tévtanításával. Továbbra is hallgattam a református félórát. Egyre több kérdés vetődött fel bennem. Így imádkoztam: Istenem, ha létezel, mutasd meg nekem az igazságot. Miért van az, hogy ilyenek az emberek? Miért van az, hogy ebben a világban csak maguknak élnek? Miért van az, hogy nem lehetünk boldogok? És kértem: Istenem jelentsd ki nekem! Jelentsd ki vagy álomban, vagy emberek által. És akkor találkoztam a tanúkkal, és mindjárt Bibliát adtak a kezembe és tanú lettem. De viszont azt éreztem, hogy még mindig nincs valami rendbe az életemben. Már 15 éve vagyok Jehova tanúja, már pásztorként szolgálok, misszionárius is vagyok, hát miért nem vagyok még mindig boldog? Mi az, édes Atyám ami még mindig nincs rendbe téve az életemben? Hát nem volt megbocsátva még az én bűnöm. És nem voltak rendezve az én bűneim Jézus Krisztus előtt. Mikor 1990-ben jött a fordulat akkor már nyíltabban lehetett beszélni Istenről, nem kellett félni mikor az utcán megállítottuk az embereket, s akkor találkoztam más sok-sok keresztyénnel, és ezekkel elbeszélgettem. Meghívtak engem. Szomszéd asszonyom református volt és mentem hozzá, hogy szeretnék beszélni a bibliáról, tudja én Jehova tanúja vagyok. Láttam sok könyvet náluk. Megkérdeztem, hogy ezekből a könyvekből vihetnék el olvasni? És elkezdtem olvasni, először olyan kritikus szemmel, gondolva, hogy ez is csak hazugság lehet de aztán mikor tovább olvastam kezdtem érezni, hogy ezek a könyvek nekem szólnék. Ezekben a könyvekben van az amit én régóta keresek, amik igazán ki tudják tölteni azt az ürességet, amit semmi nem tudott betölteni. És mindig jártam ehhez a személyhez aztán imádkoztunk is, bár a Jehova tanúi soha nem imádkoznak más keresztyénekkel, mert áment nem mondanak arra, aki Jézus krisztushoz imádkozik. Én imádkoztam. Mondták, is hogy velem lehet beszélgetni, mert nem próbálom senkire az én vallásomat ráerőszakolni, hanem meghallgatja, sőt tolerálja. Tudták a testvérek, hogy valami valójában nincs rendbe és 1990-től 2001-ig ez így nyilvánult meg, hogy csak mentem, jöttem, mentem, jöttem, olvasgattam de igazából nem voltam úgy, hogy az Úrnak adom át az életemet. Lehet, hogy kiváltság, barátok a gyülekezetben nagyon vonzottak hozzá. Volt olyan időszak, amikor tudom, hogy nem tiszta életet éltem. Csak olyan vallásos valamit. Elhittem, hogy engemet a tanítás megment, én meg pásztor vagyok, akkor én élhetek bárminő életet. Nem éltem természetesen trágár életet, de tudtam, hogy az az élet nem igazi, mert az igazi élet Jézus Krisztus. De azért még mindig kemény voltam, mint Pál apostol is, hogy nem indultam. Engem is az Úrnak meg kellett állítani. Éppen a gyülekezetbe indultam, mikor elütött egy autó, testvérek. Ez 1993-ban volt, szombati nap volt favorit volt és 20-a volt. ÉS akkor mondtam, hogy milyen közel volt a halál, de te Istenem megsegítettél, köszönöm Neked. És az volt az érdekes, hogy úgy ütött el az autó, hogy én előtte éppen segítettem egy másik pásztornak, aki velem szolgált cirkuláltuk (megj. vágtuk, fűrészeltük) a fát és másnap mentek a gyülekezetbe és kérdezték, hogy a Flóri hol van? Mondták, hogy nem jön, mert a kórházba van mert elütötte az autó, mikor tőletek jött. Elkezdtek rajta nevetni. És akkor ez nagyon fájt. Nekik dolgoztam, nekik segítettem a szívemből megaláztam magam annyi sokat segítettem neki a tanításban és mégis inkább kinevet engemet? De még mindig kemény voltam. Aztán megint elütött egy másik autó. Akkor már gyülekezetben voltam. Az szombati nap volt , az megint csak huszadika volt és megint csak favorit volt. Aztán gondoltam, hogy jaj Istenem ez már nem véletlen volt. Ez nem történhetett véletlenségből. Az volt testvérek az érdekes, hogy kómába voltam három napig, agyműtétem volt és jó 4 hónapig kórházba voltam, először három hónapig Érsekújvárban, majd Komáromban. Egyetlen egy tanú sem jött el hozzám, hogy meglátogasson. Egyik sem. Eljöttek a reformátusok, eljöttek különböző gyülekezetből pünkösdi, baptista testvérek, de ők nem jöttek el hozzám. Mikor hazamentem, akkor sem. Utána jött valaki, olyam jó három hetire, akkor a nővérem, aki világi, az aztán keményen megmondta nekik, hogy aztán el is mentek. Aztán sokat gondolkodtam, lehet, hogy az én életemben lehet valami hiba. Aztán jártam tovább a gyülekezetbe szolgálni, de akkor már nagyon sokat olvastam a keresztyén irodalmat, akkor már nem csak úgy beleolvasgattam, szinte abból táplálkoztam. Csak abból táplálkoztam. Aztán megtudták, hogy nekem sok irodalmam. Olyan irodalom, ami nekik nem elfogadható. Jöttek hozzám, hogy Flóri azt hallottuk, hogy itt a faluba beszélik, hogy te elolvasod a Kálvinista Szemlét, elolvasol mindenféle újságot. Igaz ez? Mondtam: Igaz. Mindjárt kérdezték is: Van valamilyen baptista irodalom a könyvespolcodon? Mondtam, ki van téve, nézzetek körül. Hát volt egy csomó. Testvérek azt mondták, hogy dobjam el, hajítsam el ez ne olvassam. Bár lelkiismereti dolog de nem ajánlják nekem. Aztán megint jöttek megint látták a könyveket akkor már kiközösítéssel is fenyegettek, meg, hogy elveszik a pásztori kiváltságokat tőlem. S akkor olvastam tovább és tovább. Volt úgy is testvérek, hogy nem voltam otthon. prédikálni voltam, szolgálatot végeztem az utcai tanúskodás munkát és jöttek hozzá a gyülekezet vezetői még a püspökük is ott volt, és anyunak azt mondták, hogy testvérnő hadd nyissuk ki a Flórinak a szobáját, szeretnénk egy kicsit körülnézni. Mint a detektívek mentek kontrolálni. Anyu leállította őket, hogy nem, nem, nem nyitom ki a szobáját, nem akarom, hogy valamilyen probléma legyen. Bár nyitva van a szobám. Soha nem tartottam fontosnak bezárni. És akkor megfenyegettek azzal is, hogy ha te erről próbálsz beszélni a személlyel. Voltak sajnos olyanok, akiket én vezettem be ezek közé. Nem azáltal, hogy én beszéltem nekik, de engem kértek meg arra, hogy tanítsam. Igaz, hogy csak olyan személyek voltak, hogy csak névlegesek voltak. Csak névleges tanúk voltak, de semmi közük nem volt hozzá. Aztán ezekkel beszélgettem, hogy vigyázzatok, ti tanúknak valljátok magatokat, de az életetek a viselkedésetek nem világítja meg azt, hogy ti valóban Istenfélő emberek vagytok. Éjszakánkét diszkóztok, autót loptok, és azzal furikáztok próbálok nektek most felolvasni valamit. Felolvastam azt a történetet egy kis traktátust, hogy életet az életért (megj. Evangéliumi Kiadó) Mikor a bűnös elköveti a gyilkosságot és az öccse felveszi a bűnösnek a ruháját és elítélik az ártatlan fiút, hogy megmentse a bűnöst. És ezek bevallották ezek a gyerekek a gyülekezetbe, hogy ez a Flóri ezekből a traktátusokból olvasott fel és ezzel akar minket tanítani. Aztán már meg voltam vádolva minden félével. Pedofil is voltam meg minden féle voltam. Annyira, hogy már elegem volt. És mondtam, nekik, hogy mindig azzal vádoltok, hogy Igenis elhisszük mi azt, hogy te rossz életet folytatsz, mert ezek a gyerekek aranyos kis testvérkék, jó testvérkék, szülők nem panaszkodnak, de terólad mindig rosszat mondanak. Annyi mindent olvasol, ki tudja nem vagy-e valamilyen ördögi befolyás alatt. A végén azt is mondták már, hogy református pap is vagyok. Azt mondták: Hallottuk, hogy református papnak készülsz. Mondtam: Jól van testvérek nem hisztitek, hogy én csak igazat mondok. Hogy ezek a gyerekek nagyon rossz életet folytatnak. A szülők szintén ezt a kettős életet folytatták, hogy a gyülekezetben Jehova tanúi voltak, de otthon ugyanazt a kettős életet élik. Csúnyán beszéltek, káromkodtak, Istent bántják. Nekem nem hisztek, nekem nem fontos, hogy itten legyek. Én megmondom őszintén, hogy nekem nincs is kedvem megmaradni a gyülekezetben. Már csak jövök ide, hogy valaki betaszít, mikor kijön akkor meg depressziósan jön ki vagy lehangoltan. Nem örömmel, hanem rosszabban ahogyan bementem hozzátok. Elmegyek tőletek, de meg fogjátok látni, hogy nekem a világban semmi keresni valóm. Én a világban nem tudok boldog ember lenni. Nekem Istenre volt szükségem, és Istenre is lesz szükségem és az ő fiára Jézus Krisztusra. Én nem tudok boldog lenni a világban de azok akiket én próbáltam tanítani, még ha talán olyan traktátusból is ami nektek nem tetszett azok a fiúk nem lesznek ott közöttetek, ahogy én tőletek kilépek. Ez így is lett testvérek. E gyerekek ma a világban élnek az egyik az anyját majdnem megfujtotta, ha az apa nem jön haza idejében az édesanyját a kádba megfújtja. A másik hippikkel jár . Ilyen életet élnek. Érdekesség volt, hogy mikor kijöttem 2001 júliusába és jöttek utánam a gyülekezet vezetői, december 27-én karácsony után mindjárt. Én a szobámban voltam, kopognak, mondom gyere be és akkor bejöttek. Kérdem tőlük: Tessék? Mondják nem-e baj, hogy meglátogattunk? Mondom nem baj, mert szeretek minden embert Jézus Krisztusban. ÉS az volt benne az érdekes, hogy ők azt mondták, hogy szervusz én pedig azt mondtam áldjon meg az Úr Jézus Krisztus benneteket. Ezt nem fogadták el ezt a köszönést. Aztán elkezdtek beszélgetni, hogy Flóri tudjuk, hogy te voltál az aki igazságot mondtál. Tudjuk, azt, hogy mi pásztorok, terád kellett volna hallgatni hisz közöttünk voltál, mint pásztor. Nem haragudtunk rád és, láttuk azt a gyümölcsözést is amit, mondtál ezekről a gyerekekről. Bocsánatot kérünk másfél év után, és kérünk, hogy vétkünket bocsássad meg nekünk, mint Krisztus is megbocsátott azoknak akik őt felszegezték. Én nem is haragszom rátok, Azt mondja a Biblia szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót velük. Nem haragszom rátok, de ne haragudjatok, én találtam egy olyan közösséget, ahol boldog ember vagyok, ahol tisztelnek, szeretnek, most már mondhatom, hogy nagyon boldog ember vagyok. Eddig csak olyan ember voltam, hogy mentem, mentem, csak tisztelegtem, akármennyi dolgot is tettem, bármennyire megaláztam is magamat, soha de soha nem kaptam tiszteletet. És mondtam, hogy ha tinálatok van az igazság, ahogy ti mondjátok, ha tinálatok van a Bibliának az igazsága, hogyan lehet, hogy mégis máshol lettem boldog ember, mégis máshol kaptam igazi testvéreket és nem itt nálatok? (.) Tényleg úgy van testvérek, hogy állandóan mentem télen, nyáron. Madaron lakom, és Köbölkút olyan 15- 17 km és ahhoz, hogy én megtartsam ott az összejövetelt nekem el kellett szélbe az esőbe a télbe bicikliznem (megj. Kerékpároznom) oda vissza, hogy megtartsam az összejövetelt. ÉS amikor odaértem akkor csak kinevettek. Össze voltam fagyva. Látták, hogy tisztára össze voltam ázva, először meg kellett szárítkoznom, hogy meg is tartsam az összejövetelt. Úgyhogy valóban sokat tettem. De ők minden félét elhittek , olyan dolgokat ami nem volt igazságos Madaron sajnos a mai napig nem tudják megérteni, cigány származásúak, mert én is az vagyok, hogy én, hogyan tudtam megváltozni, hogyan lettem más ember, miért vannak lelkész barátaim, ügyvéd barátaim, amíg hozzájuk más ember nem is próbál közelíteni, mert félnek tőlük. És ezek az emberek mikor mentek a faluba, hazugságokat kitaláltak rólam. Pedofil vagyok, kislányokkal próbálok a temetőbe, és ez nagyon fájt. És olyanokat is kitaláltak, hogy a saját unokatestvéreimmel élek házaséletet. Ami megint csak nem volt igaz. És mindig ezeknek hittek és nem nekem. Pedig ők mindig azt vallották, hogy először a testvérnek hiszünk utána a kívülállónak. Nem tudtak, nem próbáltak hinni. Nem azt mondom testvérek voltak ott is olyanok akik nagyon tiszteltek. Olyan személyek akik, nem vezetői szerepet játszottak hanem idős nénik akik elmondtak mindent, problémáikkal is hozzám jöttek és nem a lelkipásztorhoz. Azt mondták, hogy te egy más ember vagy, más fából lettél faragva, így mondták. Tehozzád tudunk menni bizalommal, mert őszinte vagy és tényleg szíveden viseled a dolgokat. Az előadásokon is nem előadásokat mondasz hanem prédikáció. És akkor sokan azt mondták ez kell nekünk, ez hiányzik és akkor a másik pásztor már meg lett sértve. A végén mikor befejeztem akkor kihívott a hátsó helységbe és keményen megfeddett, hogy ne ezt, hanem ragaszkodj a vázlathoz, mert van vázlatunk és az szerint kell elmondani az előadást. Nem pedig azt, hogy én mit kapok az írásból, Isten segítségével. És hát ez volt így lettem hívő most már a református testvéreknek is és más közösségben is szolgálok. Köszönöm azt az Úr Jézusnak, hogy megtalált, ő hajolt meg előttem és elvette az én bűnömet, felszegezte a keresztre és ő az ő vérével megtisztított. Tudom kedves testvérek azt, hogy én nem vagyok tökéletes ember, nekem is vannak hibáim, de hiszem azt, hogy a jó Isten segítségével mindvégig fogok tudni előre haladni, és megismerni, most már valóban az igazságot. Csicsó Flórián bizonyságtétele. Elhangzott Jókán 2004. márciusában