Attila -Akár rólad is szólhatna.

Vissza

Isten nélkül élő szülők gyermekeként nőttem fel. A családi életünkbe hamar belekerült az alkohol és megkezdte pusztító munkáját. Én ekkor 10 éves voltam. Anyámat kezdte ki mélyebben az ital, de apám sem maradt le. Kezdtek gyakorivá válni a részegeskedések. Az iskolás éveim így teltek. Otthon sokszor veszekedés volt szüleim részéről, belül a szívemben meg félelem. A nevelésemre is rányomta bélyegét az ital. Keveset törődtek velem noha, a tőlük telhetőt megpróbálták megadni. A gyakori italozásuk végett menekülnöm kellett hazulról. Magányosan nőttem fel szeretet nélkül. Volt néhány barátom, de eltűntek az évek múlásával. Aki megmaradt azzal is a bűn útját jártam. Mikor vele is kezdett megromlani a kapcsolatom, olyan lettem mint akinek nincs senkije, semmije -senkinek nem kellettem. Pillanatnyi örömökért kész voltam mindent megadni. Szórtam a nehezen gyűjtött pénzt minden hiábavalóságra. Néha ismerősökkel "mulatni" mentem, ami italozásból állt. Sokszor nem is kívántam inni, de a többiekért én is a pohár fenekére néztem. Volt amikor teljesen lerészegedtem. Néha rock koncertekre is mentem, ahol szinte az őrületig kitomboltam magam. Nagyon szerettem a heavy metal műfajú zenét. Elkezdtem gyűjteni a kedvenc együttesem lemezeit -igen sokat költöttem rájuk. Óriási hangerővel hallgattam ezeket a lemezeket, s ez fokozta bennem a gerjedelmet a feszültséget. Különösen, amikor a gitárokkal szólóztak, kisebb extázisba estem az őrjöngéstől. Magányosságom miatt sokat jártam az utcákat céltalanul, várván az estét, hogy remegő szívvel, telve félelemmel hazamenjek, ahol nem tudtam mi vár rám. Nagyon sokszor töltöttem szabadidőmet moziban, ahol a legkülönbözőbb témájú filmekkel mérgeztem magam. Előszeretettel néztem bűnügyi, horror- és akciófilmeket. A tisztátalan erkölcsű témájú filmek pusztították legjobban az életemet. Ebben a témában sok újságot és könyvet olvastam. Teljesen betöltötte a fantáziámat az erkölcstelenség. A gondolataim és a beszédem szinte mindig e körül forgott. Az akciófilmekhez tartoztak a különböző témájú karate filmek. Ennek olyan rajongója voltam, hogy hosszú ideig jártam edzésekre. Itt aztán nem tanultam mást, mint agresszivitást és könyörtelenséget. A sok mozi- és tévénézés hatására elvesztettem egyéniségemet, mert a kedvenc szereplőimet próbáltam utánozni mind az öltözködésben, mind a viselkedésben. A pénz szerelme engem is uralt. A magasabb fizetésért az egyik munkahelyemet a másik után hagytam el. A pénzben láttam életemnek minden célját és értelmét. Azonban ha volt is néha sok pénzem, nem elégített ki. Kerestem valamit, ami hiányzott az életemből, de nem tudtam néven nevezni. Noha van tanult szakmám, mégis mindig segédmunkásként dolgoztam. Nagy remény csillant fel előttem, amikor egy ismerősömmel visszatérhettem a szakmámba. Életem megújulásának reménye volt ez nekem: biztos állás, magas fizetés és jó munkatársak. Azonban nem számoltam azzal, ami a bensőmben van. Neveltetésem hiánya, az élet szívet ropogtató keservei, fájdalmai és a bűneim vaddá tettek. Az álommunkahelyről elbocsátottak, mert egy erős felindulásomban nekimentem egy munkatársamnak. Újra keserűség, céltalanság és bizonytalanság telepedett rám. Nem tudtam még ekkor, hogy azok az események, melyek számomra fájdalmat okoztak, egy új élet kezdete felé visznek. Állást kerestem és így az utcákat jártam. Egy mozi mellett mentem el, ahol a "Jézus élete" című filmet vetítették. Nagy vágy támadt bennem, hogy megnézzem, amit egy pár nappal később meg is tettem. Akkor láttam először Jézus Krisztus földi ittlétének eseményeit: ártatlan életét és kegyetlen kereszthalálát. A megfeszítés jeleneténél lelkem már nem bírt csendben lenni és elkezdtem sírni. A film végén egy imádságot mondtak el, amit magamban én is elmondtam. Nem történt semmi látható az életemben a filmnézés után, de Isten kegyelme már végezte munkáját bennem. Az új esztendő még bizonytalanabbnak látszott az előző évnél. Így még inkább azon voltam, hogy magas fizetésű állást keressek. Találtam is egyet, ahová felvettek. Aznap este visszagondoltam arra, hogy miért is kellett eljönnöm az előző állásomból. Nagyon rámszakadt annak félelme, hogy az új helyemen be ne következzen hasonló esemény. Ekkor elkezdtem -életemben először- szívemből imádkozni Istenhez segítségéért. Attól kezdve minden nap imádkoztam és elkezdtem olvasni a már meglévő Bibliámat. Az első Ige, amely hozzám szólt, ez volt: "Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet". Az igeolvasások alkalmával az Úr megláttatta velem, hogy én bűnös ember vagyok, és bűnbocsánatra van szükségem. Minden nap kértem az Urat, hogy bocsássa meg a bűneimet, de nem történt velem semmi. Nem sokkal később az Úr felhasznált valakit, aki által egy családi közösségbe kerültem. Ott a rendszeres együttlétek alkalmával Isten mélyebben tárta fel előttem Jézus Krisztus váltságáldozatát. Megértettem azt, hogy az Úr Jézus Krisztus az én bűneimért is meghalt a kereszten, magára véve azokat. Az Úr Jézus azután megkezdte életem megtisztítását, amely az otthonommal kezdődött. Rámutatott minden tisztátalan, okkult, utálatos újságra és könyvre, amiket a szemétbe dobtam. A munkahelyeimről ellopott tárgyakat visszavittem. Az Úr Jézus szeretete nagyon megragadta a szívemet és így mindent meg kívántam tenni, amit kért. Ő pedig kérte lemezeimet is. Én úgy tartottam, hogy a lemezeimben van az én vagyonom. Ezért először az a gondolatom jött, hogy eladom őket; de ezt Isten nem engedte meg, kezemből akarta elvenni. Én először vonakodva, aztán örömmel a szívemben adtam oda úgy, hogy mind összetörtem. Egy nyári napon kezdődött, hogy megnyitottam szívemet, és azokat a bűneimet, amelyek akkor elém jöttek, elkezdtem megvallani az Úr Jézusnak, az Istentől erre kiválasztott lelkigondozó előtt. Az Úr Jézust nagyon szeretem, ezért vágytam rá és kértem imádságban, hogy teljesen tisztítson meg bűneimtől. Ő válaszolt: Szent Lelke hozta elő a szívemben levő bűnöket, amiket egyenként megvallottam az Úrnak. Lelkigondozóm Istentől kapta az oldozás ajándékát, amit az Úr az Igében erősített meg: "...amit megkötsz a Földön, a Mennyekben is kötve lészen, és amit megoldasz a Földön, a Mennyekben is oldva lészen". Utána együtt kértük imádságban az Úr bocsánatát. Hitben elfogadtam Isten Igéjét: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa azokat. ...és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minden bűntől". Imádság után csodálatosan átéltem az oldozást, az Úr szabadítását, azt hogy Ő elveszi bűneim terhét, amely mázsányi súlyként szakadt le szívemről. Soha nem hittem, hogy bűneim ilyen nagy súllyal nyomták a szívemet! Isten ajándéka volt a mély bűnbánat és a bűnbánat könnyei. Az Úr az Ő kegyelme szerint Igéjében is közölte szabadítását, amikor így szólt: "Megbocsáttattak néked a te bűneid". Zaklatott félelmekkel teli szívemben Isten békességét kaptam, ami maradandó. Igy kezdtem el gyógyulni, és lettem szabad, boldog életű. Az Úrban leltem meg azt, ami eddig hiányzott az életemből. Ő tett szabaddá és tisztított és tisztít bűneimtől. Ezért kívánok hálából csak Neki élni és újra-újra szembeszállni a bűn ellen, ami életemet megkörnyékezi -Jézus nevét segítségül híva. Kívánom mindenkinek, hogy ismerje meg Isten szeretetében az Úr Jézus szabadítását, a boldog életet. (Fürtön Attila bizonyságtétele Budapestről)