| Jézus mentő hatalma | ||||||
| ||||||
| Nyolc évvel ezelőtt iratkoztam be egy vidéki gimnáziumba. Örültem az új környezetnek, a könyveknek, az idegen nyelveknek. Ámulatba ejtett a tudomány hatalmas területe. Azután rájöttem, hogy érték vagyok. Kezdtem magamat nagynak tartani. Tanulni szerettem, de bizony sokszor csak azért, hogy dicsérjenek az emberek. Templomba mindig szívesen jártam, mert valahogyan vágyódtam olyan életre, amilyenre az iskolában tanítottak. De jöttek később a serdülő kor évei. A kétértelmű tréfák nekem is nagyon tetszettek és ezek nagyon mélyre süllyesztettek. Közben már vasárnapi iskolát is vezettem. A szám mondta a szépet és a jót, beszélt a bűnökből szabadító Megváltóról, akit én eddig sohasem tapasztaltam meg. Kellemetlenül kezdtem magamat érezni. Már tudtam, hogy nem helyes az út, amelyen járok. Vezetőt kerestem, de nem találtam magam körül sehol sem, mert csak azt hallottam környezetemben, hogy a sátán legyőzésére akarat szükséges. Megkíséreltem ezt a fegyvert is. Én ekkor rájöttem, hogy bármennyire akarok is én a magam erejéből mássá lenni, nem tudok. Fiatal létemre ilyen körülmények között elveszettnek éreztem magamat. Vergődésemben eljutottam végre egy konferenciára érdekes körülmények között, de nem véletlenül, hanem most merem vallani az Isten akaratából. Itt azután megtörtént a csoda. Megvilágosodott előttem az út, amelyen járnom kellett volna. Összetörtem 17 éves létemre, de ugyanakkor kifogyhatatlan kegyelméből ilyen fiatalon megtapasztalhattam Jézusnak megmentő hatalmát. Ott álltam reszketve a kereszt alatt és halottam a megbocsátó szavakat: "Eredj el és többé ne vétkezzél". Megszabadultam! Boldognak éreztem magamat. Csak egytől féltem: visszamenni az iskolába. De megtanultam imádkozni és erősnek éreztem magamat gyengeségemben. És az Úr adott megértő társakat. A szünetben Jézusról kezdtünk el beszélgetni, délutánonként pedig a szabadban imádkozni az egész magyar diákság lelki ébredéséért. Most már két éve, hogy az ÚR kegyelméből mássá lettem. Azóta nagyon sokszor megtapasztaltam csodás segítségét. Sok az életemben a küzdés, sok a meg nem értés, de érzem, hogy Jézus mindig mellettem van és ez felemel. Most már megértem, hogy érdemes élni, érdemes magunkat megalázni, mert ha itt zsellérek vagyunk is, ott ővele örök dicsőség lesz osztályrészünk. Azóta véle járok, Szívem csak néki él. Csodás lényét megértem Szentlelke fényinél ! Érettségizett diák |