| Anna Ha a halál árnyékának völgyében járnék is. | ||||||
| ||||||
| Istennek legyen hála és dicsőség, hogy ebben az évben visszatekinthetek arra az útra, amelyen vezetett az Úr ötven éven át. Hívő családba nőttem fel. Drága szüleim kis gyermek koromtól Isten félelmében neveltek. Tizenkét éves koromban döntöttem az Úr Jézus mellett, és boldog voltam, hogy az Ő gyermeke lehetek. Bemerítkezésem után a gyülekezetünkből egy idős testvérnő szeretettel közölte velem, hogy a hitpróbák csak ezután következnek. Életem legszebb éveiben 20-25 év között jöttek a próbák. Beteg lettem a veséimre. A vesegörcsök mindig sűrűbben jelentkeztek, ezeket a fájdalmakat többszörös műtétek követték. Az Úr betett a tüzes kemencébe. Drága szüleim és a gyülekezet nagy segítségemre volt a könyörgésben. Az Úr meghallgatta imáinkat, és olyan erővel és türelemmel áldott meg, hogy azt csak csodálni lehetett. Három év múlva volt a harmadik vese műtétem. A narkózisból nehezen tudtak életre kelteni az orvosok. A műtős orvos azt kérdezte, hogy tudom-e, hogy műtét alatt mindenkiért imádkoztam? Én erre nem emlékeztem. Az állapotom műtét után rohamosan javult. Igazán éreztem az Úr gyógyító erejét az életemben. Az Úr felkészíti az övéit a szenvedésre is. A veséim mindig termelték a köveket úgy, hogy olyan orvosi beavatkozásban is részem volt ami nagyon fájdalmas volt: kőeltávolítás narkózis nélkül. De ebben is az Úr megsegített. Negyedik vese műtétem 1986-ban volt. Azon a reggelen mikor műtöttek az Úr igét adott: Zsolt. 23,4 verse: "Ha a halál árnyékának völgyében járnék is, nem félek, mert Te velem vagy a Te botod és vessződ vigasztalnak engem. Nyugodtan, félelem nélkül mentem be a műtőbe. Műtétem után csodálatosan éreztem az imák hatását. A fájdalmaim mintha kisebbedtek volna, mélységes türelmet és békességet adott az Úr. Pár évvel ezelőtt fürdőkezelésen voltam egyik közép-szlovákiai fürdőhelyen. Ottlétem közben, gyógykezelés alatt nagyon rosszul lettem, jött az orvos, megvizsgált és elment. A nővérke azzal fogadott, hogy: Itt is halnak meg emberek. A halál minden pillanatban bekövetkezhet. Nem félek-e a haláltól? Teljes nyugalommal feleltem, hogy nem, el vagyok készülve. Abban a pillanatban megköszöntem az Úrnak, hogy haza mehetek. Csak szeretett hozzátartozóimért könyörögtem, utána vártam, hogy az Úr magához vesz. De az Úrnak más tervei voltak velem. Az Ő akarata az volt, hogy még életben tartott. Nagyon sok próbákon mentem át, de hála legyen az Úrnak, hogy a próbák által formálta az életemet, lefaragta a vadhajtásokat és leégette a fölösleget rólam. Formálta, és ma is formálja az életemet a természetemet is. Az Úr iránti hálával mondhatom: "Íme áldásul volt nékem a keserűség." Ézsaiás 38,17 Szuhajová Anna; Komárno |