|
|
|
|
Te voltál aki reggelenkint
költögettél, és előbb láttál
a reggelnél, a napsugárnál.
Te voltál, aki estelenkint
ágyam vetetted jó puhára,
s álmot kívántál szempillámra.
Te voltál aki két szemeddel,
ami egy darab azúr égbolt
felém hajoltál. - Jaj, de szép volt!
Te voltál, aki harmat-tisztán
megőriztél a gyermeklélek
szépségében, s én áldlak téged.
|
|
|
|