|
Baj tengerbánat... és öröm kevés,
Gondok fala min nem nyíl semmi rés,
Aggódás felleg, vívódás kemény...
Félős jövendő, be nem telt remény...
Az én anyám él ebben.
|
A maga sorsán nem töpreng soha.
Akkor sujt rá az élet ostora,
Ha gyermekének vállán van kereszt.
Más hogyha fáj és szép reményt ha veszt,
Pillája se rebben.
|