|
Egy lepke szállt el ablakom alatt
Csapongva könnyű, tarka szárnyain.
Lelkemben sóhajt egy bús gondolat:
Így tűnnek el mind aranyálmaim!
Jöjj vissza lepke. Lengj szemem előtt,
Virágtalan kis ablakom alatt
Hadd álmodozzam át a múlt időt!
Jöjj vissza, vissza! Ó, hadd lássalak!
Eltűnt, elillant, vágyó lelkemet
Viszi magával. Csalja messzire,
Hol a nagy tölgyes erdő integet,
S fölcsillan a bérc gyöngyöző vize.
Leszáll a völgyben egy kis faluban.
Csapongó kedvvel ringatja magát...
Pillangó-űző lelkem boldogan
Keresgeti egy szebb világ nyomát.
|
Ó édes emlék! Gyönge lábnyomok!
Gyermekcipellő apró nyomai!
Hiába szórt be a sívó homok,
Rátok találnak ajkam csókjai.
Szép tarka lepkém elvezet oda,
Szárnyával illet nyomot nyom után,
Csendül a méla fűzfa síp szava...
Csákós lovas kél vesszőparipán.
Ó édes emlék! Kinn a kis padon
Szülém mesélget akácok alatt.
Fejem ölébe hajtva hallgatom
Végig repülve tündértájakat.
Tavaszkoromnak aranyálmai,
Boruljatok le néha-néha rám!
Hadd higgyem hogy tudok még szállani,
Hogy keblén ringat az én jó anyám.
|