A BIBLIÁM      

 

Van úgy, hogy rámnehezül minden bűnöm,

s úgy érzem, borzad, aki rám tekint,

el kellene a földről menekülnöm,

de sehol egy bíztató fény nem int,

s bárkihez mennék, követ vetne rám...

 

s asztalomon, mint százszor, most megint

ragyogni kezd, mint Nap, a Bibliám.

A GYÜLEKEZET ÉNEKEL  

 

Kihallatszik az ablakon át:

buzgón kéri Izráel Pásztorát.

Halkan szűrődik, szinte angyali.

El nem mondhatom, mily jó hallani!

Oly szép az ének - orgona zene,

könnyes lesz sok járókelő szeme.

Örül a szívem és örül az ég,

hogy zeng boldogan három nemzedék.

Mert itt a templom nem üres soha,

lehet az élet zord és mostoha.

Bizony van kín, gond, bánat, rák, halál,

de a szív nyugtot itt mindig talál.

 

Szárnyára vesz az ének, száll velem,

kitárul előttem a Végtelen.

Zeng a sok boldog ifjú, vén torok

megirigyelhetik az angyalok.

 

Irigylem én is, hogy szívük lobog

s közös örömben együtt boldogok.

S hogy az örömöm még nagyobb legyen,

bemegyek hát - s érzem, hogy idebenn

köztünk az élő Isten van jelen

 

s szívemet én is Hozzá emelem.

ALTATÓ  

 

Nem fogysz ki barátom a panaszból,

hogy altató nélkül el nem alszol

és amíg a sok tablettát szeded,

észrevétlen magadat mérgezed.

 

Sokkal jobb szer az, amit én tudok

(s igazolhatják tudós doktorok)

kéznél van mindig, pénzbe sem kerül,

de tőle szív, lélek elszenderül.

Csodaszer ez, nálam mindig hatott,

esténként te is kipróbálhatod:

imádkozzál! mond el, mi bánt, mi fáj,

s mint repülőgépről nézve a táj

kitárul, te is tárd ki magadat

az Úr előtt, mondj el mindent Neki,

a bűnödet, mi lelked égeti,

a hálát, mivel Néki tartozol,

s észre sem veszed, míg imádkozol:

Isten békéje a szívedre száll,

 

s már alszol, mire Áment mondanál.

A PRÉDIKÁCIÓ

 

Csodálatos a prédikáció,

- gúnyolhatják-, itt Istené a szó!

S ha belülről látnád a szíveket,

elállna akkor a lélegzeted:

Van megszállott, ki rázza láncait,

Van Saul, akit égi fény vakít,

Van, ki most döbben rá, hogy elveszett,

s riadtan keres egy mentő kezet,

van gúnyos, konok, lázadó, pogány,

van ki a végső ítélettől retteg;

de van, kinek csillag gyúl homlokán,

mert szívében Krisztus most született meg.